Dagashi Kashi
Shikada Kokonotsu (becenevén Coconuts) egy kisvárosi édességbolt, a Shikada Dagashi tulajdonosának fia (szülőjét egyedül nevelő gyerek), aki mangakává szeretne válni, míg apja, You, azt akarja, hogy idővel átvegye majd tőle az üzletet. Egy nap különös vásárlójuk érkezik: Hotaru egy nagy édességgyártó cég tulajdonosának a lánya, aki azért keresi fel őket, hogy rávegye You-t a cégükhöz való csatlakozásra, ő azonban csak akkor hajlandó erre, ha Kokonotsu tovább viszi a boltot. Innentől kezdve Hotaru rendszeres vendéggé válik, aki a japán édességekről, a dagashikról tartott előadásokkal megpróbálja felkelteni Kokonotsu érdeklődését azok iránt. A lány azonban emberére akad a fiúban, hamarosan rájön ugyanis, hiába is állítja az, hogy a mangák sokkal jobban érdeklik őt, mint a dagashik, Kokonotsu legalább akkora tudással bír a témában, mint ő maga. A trióhoz adjuk még hozzá Kokonotsu gyerekkori barátait, Sayát és Tou-t, és meg is kaptuk az első szezon szereplőgárdáját.
A részek rövid történetekből állnak, amelyek többnyire a Kokonotsuék boltjában található valamelyik édesség körül forognak (pl. Hotaru kihívja Kokonotsut valamilyen versenyre, amely az egyik édességhez járó gyűjthető játékhoz kapcsolódik), így a néző a szórakozás mellett különféle tradicionális japán finomságok egy részével is megismerkedik. Hotaru kihívásai és a többi hasonló esemény garantálja, hogy az ismeretterjesztés ne menjen át öncélú reklámmá. Hotaru a sorozat legemlékezetesebb karaktere, a kedves, gyönyörű és teljesen lökött lány teszi igazán emlékezetessé és viccessé a sorozatot. A lököttség azonban egy idő után néha már fárasztóvá vált, így a második szezonon sokat dobott, hogy Hotaru pár részre eltűnt, és a szereplőgárda új arcokkal gyarapodott Kokonotsu asszisztense, az egyetemről kibukott Owari Hajime és a Shikada Dagashi riválisa, a szomszédságban nyílt új szupermarket vezetője, Beni Yutaka személyében. A második szezonra egyébként a Dagashi Kashi stúdióváltáson esett át, amivel együtt a karakterdizájn is megváltozott: a szereplők új külsője némileg jobban hasonlít a mangabeli megjelenésükre (igaz, a mangába csak egy kicsit olvastam bele), de az első szezonhoz szokott szem számára ez inkább minőségbeli visszaesésnek tűnik.
A magam részéről nagyon könnyen párhuzamot tudok vonni a Dagashi Kashi és az édességek között: mindkettőt ajánlom, de inkább kisebb, mint nagyobb adagokban.
Hinamatsuri
Nitta Yoshifumi egy jakuza, aki a munkája mellett a szép vázák gyűjtésének él. Egy este különös látogatója érkezik: egy fura szerkezettel Nitta nappalijába teleportál egy kamaszlány, aki Hinaként mutatkozik be. Miután Hina telepatikus képességeivel komoly pusztítást végez a férfi vázái között, Nitta a gyűjtemény maradékának megőrzése érdekében beleegyezik abba, hogy a lány nála lakjon. Nitta megpróbálja amolyan botcsinálta pótapaként megtanítani őt a világ dolgaira és a mindennapi életre (a lány múltja végig ködös marad, csak az derül ki, hogy katona volt), ami nem egyszerű, mivel Hinával összehasonlítva még Son Goku is éles elméjű filozófusnak tűnik. Idővel újabb és újabb szereplők jelennek meg a történetben, Nitta bandájának tagjai, az általuk látogatott bár dolgozói és törzsvendégei, Hina régi katona- és újdonsült iskolatársai, így hamarosan igen színes szereplőgárda gyűlik össze.
Az egyszezonos vígjátéksorozatokhoz képest viszonylag sokszínű bagázs jó lehetőséget ad arra, hogy az alkotók különféle helyzetekben villogtassák jellegzetesen száraz humorukat. Az első részek alapján úgy tűnt, hogy a Hinamatsuri fontos részét fogják alkotni a jakuzák, és az, hogy milyen változást hozhat, ha a fennálló egyensúlyt megbontja egy természetfeletti képességekkel bíró új tag, de sajnálatomra a jakuza-szál elég hamar háttérbe szorult (idővel visszatért, de más, igaz, fetrengve röhögtetős formában, az egyik kedvenc részem volt az, amikor egy tévériporter műsort akar készíteni Nittáról). Idővel azonban rájöttem, talán bizonyos szempontból jó döntés volt, hog inkább Hina kortársaira koncentráltak, mivel így sokkal könnyebb volt olyan történeteket írni, amelyek során Hina megtanulhat beilleszkedni az emberi közösségbe, és jelleme fejlődhet.
A poénok végig jól szórakoztattak, és Nitta meg pár mellékszereplő (pl. a Hina eltűnése miatt a Földre érkező Anzu, és az akarata ellenére üzletasszonyá váló iskoláslány, Hitomi) személyében a Hinamatsurinak több rokonszenves arca is lett, de sajnos Hinát minden fejlődése ellenére nem tudtam megkedvelni. Alapvetően nem egy rosszindulatú lány, de egyszerű, mint egy faék, lusta és ritkán gondol át bármit is, és ezen tulajdonságok nem tették túl rokonszenvessé.
Ez az egyetlen negatívum azért nem akkora, hogy a Hinamatsuri ne legyen egy szórakoztató sorozat, egyszer érdemes próbát tenni vele.
