Appare-Ranman

Japán, 1900 körül: Kosame egy régi szamurájcsalád kendómesterként dolgozó leszármazottja, aki egy nap parancsot kap a település notórius bajkeverője, Appare elfogására. Appare egy különc(=a józan észt hírből sem ismerő) feltaláló, akinek legújabb kísérletével sikerült tönkretennie egy hatalmasság kertjét, és emiatt menekülnie kell. Különböző bonyodalmak után Appare és az őt üldöző Kosame a Csendes-óceán közepén ragad Appare kísérleti gőzhajóján. Szorult helyzetükből egy Amerika felé tartó hajó menti ki őket, és így hőseink Los Angeles városában érnek partot. Kosame szeretne minél hamarabb hazajutni a családjához, de a visszaútra nincs pénze. Appare figyelmét felkeltik a városban közlekedő gépkocsik, és amikor megtudja, hogy hamarosan indul egy Los Angelestől New Yorkig tartó autóverseny, melynek fődíja másfél millió dollár, úgy dönt, a gőzhajóját átépíti autóvá, és Kosamével elindul a versenyen, hogy a nyeremény segítségével hazajussanak Japánba. A versenyt három autógyártó nagyvállalat szervezi, amelyek mind a saját kocsijuk felsőbbrendűségét akarják demonstrálni a versenyen, így Appare az egyedül bütykölt masinájával finoman szólva sem tartozik az esélyesebb indulók közé. A helyzetet bonyolítja, hogy az indulók között hírhedt törvényen kívüli pisztolyhősök is vannak…

Rég láttam már autóversenyzős animét, így amikor annak idején a szezon előtti ismertetőben olvastam róla, egyből felírtam magamnak. Bár elég izgalmasan indult, eleinte nehezen fogott meg, ami főleg Appare miatt volt: nem elég, hogy a karakterdizájnja nagyon furcsára sikeredett a hülye frizurájával és a szája szélén lévő pöttyökkel, a személyisége se volt magával ragadó: a zárkózott, más emberekkel nem foglalkozó fiú inkább tűnt arrogánsnak, mint szerethetően habókos tudósnak, de idővel szerencsére idővel személyisége előnyösebb oldala került előtérbe.

Az első öt rész a versenyzők bemutatásával telt: sikerült egy kellően színes bagázst összehozni, bár eredetinek ugyan nem mindenkit lehetett nevezni: a fontosabbak között ott van Hototo, az apja gyilkosát kereső hirtelen haragú kisfiú, Xialian, a társadalmi kötöttségek ellen lázadó kínai harcművészlány, aki hiába tehetséges autóvezető, nem indulhat a versenyen, mivel főnöke szerint a nézők nem kíváncsiak női versenyzőkre. A lazább tagok számomra a legemlékezetesebb Őrült TJ volt, egy törvényen kívüli fekete, aki hordozható gramofonból bömbölteti a rapzenét. … és ott van még a legrettegettebb törvényen kívüli: Gil, a Kígyó, avagy másik becenevén: Gil, a Mészáros.

Az ötödik részre végre megismertünk mindenkit, így hatodik részben végre elindulhatott maga a verseny – és itt jött számomra a feketeleves: az elméletileg egy transzamerikai autóversenyről szóló anime már a versenyről szóló második részben átment vadnyugati akciósorozattá és ez így is maradt: innentől kezdve az akciót nem az útakadályok leküzdése és legszebb előzések bemutatása jelentette, hanem a szellemvárosokban történő pisztolypárbajok és a vonateltérítések (az openingben ugyan megjelentek ilyen jelenetek, de nem gondoltam volna, hogy ekkora szerepet kapnak majd). Az animenézők többségéhez hasonlóan én is szeretem a jó kis akciójeleneteket, és normál esetben én is szívesen nézek “katana vs. hatlövetű” küzdelmeket, pisztolygolyókat kettévágó szamurájokat, de csak akkor, ha azért kezdem el az illető sorozatot, mert aktuálisan éppen arra van igényem. Az Appare-Ranman nagyon tetszett volna, hogyha a történetet már kezdettől fogva a “Harművészek a vadnyugati banditák ellen” szlogennel reklámozták volna, mert akciósorozatnak szórakoztató volt, és poénoknak se volt híján – a baj csak az, hogy a 13 része alatt 10-15 perc ha szólt arról a versenyről, ami miatt nekiültem az animének. Olyan ez, mintha beülnék egy étterembe/cukrászdába, rendelnék valami süteményt, és kihoznának egy bécsi szeletet…

Mahouka Koukou no Rettousei S2: 4. rész

Az előző rész végének átismétlésével kezdünk: Tatsuya megtörte a Lina valódi külső megjelenését elfedő illúziót. Lina azonban hamar összeszedi magát, és bár Tatsuya megpróbálja megnyugtatni őt, és beszélgetést kezdeményezni, nem jár sikerrel, így harcolni kezdenek egymással (közben a Tatsuya által leterített, de nem megölt “vámpír” feltűnés nélkül kereket old). Ahogy annak lennie kell, Tatsuya győz, és leteperi Linát, hogy információt szedjen ki belőle, ám a lány erősítést hív. Lina erősítését azonban könnyedén legyőzi a Tatsuya erősítéseként megérkező Miyuki. Tatsuya folytatná a párbajt, de Miyukit feldühíti az, hogy Lina megtámadta az ő szeretett Onii-samáját, és emiatt maga akar kiállni a riválisának tekintett amerikai lány ellen. (Közben fogadnak egymással: ha Miyuki nyer, Linának információval kell ellátnia a testvéreket a vámpírokról, ha Miyuki nyer, futni hagyja Linát.)  Tatsuya egy varázslattal szabadon engedi Miyuki kontroll alatt lévő, elzárt erejét, és így a párviadalt Miyuki nyeri.

Pár nappal később Lina és asszisztense, Sylvie még mindig azon bosszankodnak, hogy nem lelnek az általuk keresett stratégiai varázsló nyomára. Eközben Amerikában egy Shizukuba fülig szerelmes helyi fiatalember azzal a titkos információval látja el a lányt, hogy a “vámpírokért” felelős paraziták egy fekete lyukak létrehozására vonatkozó tudományos kísérlet után jelentek meg.

A következő jelenetben már újra Japánban járunk: Tatsuya és Miyuki összehívják a támadások felderítésével foglalkozó iskolatársaikat (Saegusa, Juumonji, Erika, Mikihiko), és Tatsuya elmondja nekik a Linától megtudottakat: a támadók olyan egykori amerikai varázsló-katonák, akik felett a paraziták* átvették a hatalmat, megváltoztatva ezzel nemcsak a katonák külső megjelenését, de személyiségét is. Az ülés igen rövid, miután elmondta, amit akart, Tatsuya hozzáteszi, hogy nincs szándékában bosszútól fűtve Leo támadója után rohanni, a társai által képviselt klánok azt kezdenek az általa átadott tudással, amit akarnak. A testvérek ezzel távoznak, hazafelé Miyuki arról beszél, hogy Tatsuya hiába is próbálja elrejteni, ő sem tudja megbocsátani a parazitának, hogy megtámadták Leót – és Miyuki örül ennek, mert ez azt jelenti, hogy Onii-sama immár nem csak Miyuki, hanem mások iránt is képes az együttérzésre…

Ez egy hamisítatlan, klasszikus Mahouka-epizód volt, amelyben Tatsuya győzelmet aratott egy erős ellenfél felett, és amely epizód jelentős részben a testvérek egymás iránti közelségéről szólt.

*a dolgok jelen állása szerint mostantól fogva azt hiszem, érdemes a vámpír helyett parazitának hívni a támadókat, mert most már a szereplők is ezt a szót használják rájuk

Mahouka Koukou no Rettousei S2: 3. rész

Tatsuya és Kokonoe edzésével nyitunk: Tatsuya olyan olyan  jó, hogy mestere ezúttal csak egy titkos, eddig még nem használt technikával tudja legyőzni őt. A harc után beszélgetni kezdenek a vámpírokról, az előző részt követve folytatódik a természetfeletti lényeknek a történetbe való bevonása, nyakon öntve egy adag technoblablával (“a természetfeletti lelkek/szellemek független információtestek”, stb.). Később az iskolában Tatsuyáék felhívják Shizukut és megpróbálnak információt szerezni tőle az Amerikában történt vámpírtámadásokról, de a lánynak nincsenek megbízható információi.

Bővebben…

Mahouka Koukou no Rettousei S2: 2. rész

Egy este Tokió egy elhagyatott parkjában: két furcsa alak egy fiatal nő holtteste előtt áll, és csalódottan jegyzik meg, hogy az áldozattól elszívott vérrel végrehajtott titkos kísérletük nem sikerült. Másnap Tatsuya és barátai erről a támadásról beszélgetnek az iskolában, azon tűnődnek, hogy az áldozat halála vajon egy vámpírnak tudható-e be, vagy pedig egy, a varázslókat gyűlölő ember tette volt.

Bővebben…

Mahouka Koukou no Rettousei S2: 1. rész

Üdvözlök mindenkit a Mahouka Koukou no Rettousei második sorozatának első részét tárgyaló bejegyzésben!  Ez az első alkalom, hogy a részenkénti blogolással próbálkozom, ha valamit kihagyok, vagy ha túl sokat foglalkozom lényegtelen dolgokkal, kérlek, tudjátok be ennek. (Végtére is csak egy egyszerű mugli vagyok, nem érhetek fel Tatsuya nagyszerűségéhez.)

Nem is vesztegetem tovább a szót, csapjunk a lovak közé!

Bővebben…

Közérdekű bejelentés

Hamarosan kezdődik a Mahouka Koukou no Rettousei második sorozata, és mivel az eredeti sorozat olyan rossz volt, mintha szándékosan paródiának szánták volna, úgy gondoltam, a folytatásnál érdemes lenne kísérleteznem egy új műfajjal, és megpróbálkozni a sorozat hetenként történő blogolásával.

Az első sorozatról itt készítettem egy képes összefoglalót, de röviden szövegesen is bemutatom a történetet: a 21. század végére a technikai előrehaladás odáig jutott, hogy az emberiség képessé vált varázslatok megalkotására. A varázserővel rendelkező gyerekek minden országban varázslóiskolákba járnak, ahol egy teszt után különválasztják a teszten jobban teljesítőket (nem hivatalos megnevezésük: Bloom – Virág/Virágzó) a gyengébb eredményt elértektől (nem hivatalos megnevezésük: Weed – Gyom).

Főszereplőink egy testvérpár: Shiba Tatsuya (a nézők között közismert becenevein Onii-sama avagy Magic Jesus) , és húga, Miyuki. Miyuki az elit osztályba veszik fel, míg Tatsuya lényegesen gyengébben teljesít, és csak a Weedek osztályába kerül. Hamarosan kiderül azoban, hogy nem a fiú tehetségetelen, hanem a fiatalokat osztályozó rendszer nem megfelelő ahhoz, hogy felismerje Tatsuya zsenialitását. Van valami ugyanis, amit Miyuki nagyon jól tud az ő szeretett Onii-samájáról, de amit a többi diák még nem tud (és amit egyes arrogánsabb iskolatársak a saját kárukon tapasztalnak meg), mégpedig az, hogy Tatsuya egy igazi zseni: az iskola legokosabb, legerősebb, legtehetségesebb, és minden szempontból legjobb tanulója, aki hamarosan tisztelők és barátok egész seregét gyűjti maga köré, akik ezáltal tanúi lehetnek annak, hogyan hajt végre Tatsuya újabb és újabb hőstetteket, melyek során demonstrálja zsenialitását, elsöpri azokat, akik túl ostobák az Ő zsenialitásának felismeréséhez, és emiatt botor módon ki mernek állni ellene, továbbá mindeközben új varázslatokat talál fel és dolgoz ki.

Ha meg kellene saccolnom, hogy miből állt a sorozat műsorideje, akkor azt mondanám, hogy a műsoridő 60-70 százalékában vagy Tatsuya csinált valami nagyon cool dolgot , vagy a többi szereplő beszélt arról, hogy Tatsuya mennyire cool, vagy pedig Miyuki áradozott arról, hogy mennyire tiszteli és szereti a bátyját. További 5-5 százalék ment el masszív idegengyűlöletre (ha valami komolyabb balhé történik Japánban, csakis kínai terroristák vagy kínai gengszterek állhatnak a háttérben), és arra, hogy az egyes varázslatok működését olyan részletekbe menően ismertessék ami teljesen szükségtelen, felesleges, és amire aligha volt kíváncsi túl sok néző. A történet és a többi szereplő kénytelen volt megosztozni a műsoridő fennmaradó 20-30 százalékán.

Tartsatok velem, kövessük együtt Tatsuya újabb hőstetteit, hogy együtt tisztelhessük Őt, mindnyájunk egyetlen igaz Onii-samáját!

Star Driver

Történetünk főszereplője három középiskolás: Wako és Sugata Minamijuuji szigetén élnek Japán déli részén, és egy este a tengerparton sétálva egy eszméletlenül fekvő, partra vetett fiúra bukkannak. Miután magához tér, kiderül, hogy az ismeretlen fiú, Takuto azért érkezett a szigetre, hogy nagyapja javaslatára annak jó hírű iskolájába járjon – és nem mellékesen azért, hogy megtalálja eltűnt apját, aki valószínűleg itt él. Azért került a tengerpartra, mert lekéste a szigetre vivő kompot, és ifjonti lelkesedésében úgy döntött, hogy a következő kompra való várakozás helyett megpróbál átúszni a szigetre. A duó és a jövevény hamar közel kerülnek egymáshoz (amit az is elősegít, hogy egy osztályba kerülnek az iskolában), ám nyugodt életük nem tart sokáig: egy titokzatos csoport elrabolja Wakót, aki egyike Minamijuuji négy különleges erővel bíró papnőjének, hogy őt felhasználva új világhatalommá váljanak  – az ellenséges szervezet, a Kiraboshi Juuji-dan (kb. Csillogó Kereszt Brigád) rejtett bázisán mechákat tart, amelyek egyelőre csak egy másik dimenzióban működnek, de ha sikerülne megtörniük a négy papnő erejét, akkor kihozhatnák a mechákat a Zéró Idő dimenziójából. Hamarosan kiderül azonban, hogy Takuto nem az az egyszerű, meggondolatlan ifjonc, akinek elsőre láttatja magát – ő a Galaktikus Szépfiú, az egyetlen ember, aki saját mechájával megállíthatja a Kiraboshi bandáját. A sorozat folyamán a Kiraboshi újabb és újabb tagjaival kell megküzdenie, hogy megállítsa őket, és megismerje apja rejtélyét.

Bővebben…

Angolmois: Genkou Kassenki

Rájöttem, hogy annak idején nem írtam erről a sorozatról, pedig számomra 2018 legjobbja volt…

 

1274: egy mongol  hadsereg hajóra száll az általuk uralt Koreában, hogy elfoglalja Japánt. Elsőnek egy kis szigetet, a Korea és a főbb japán szigetek között fekvő Tsushimát veszi célba. A mongolok közeledése hírének elterjedésével egy időben köt ki Tsushimán egy japán hajó, fedélzetén szökött rabokkal és száműzöttekkel, köztük egy, felettese kegyéből kiesett egykori hadvezérrel, Kuchii Jinzaburou-val. A száműzöttek kénytelen-kelletlen összefognak a szigetlakókkal, hogy megpróbáljanak addig kitartani a masszív túlerőben lévő mongol sereg ellen, amíg megérkezik az ígért erősítés. Az anime a kis csoport kétségbeesett küzdelméről szól, amint a tapasztalt katona Jinzabourou, és a sziget urának lánya, Teruhi vezetésével hol menekülnek, hol üldözőiknek csapdát állítva harcolnak – miközben időről-időre a belső széthúzáson is úrrá kell lenniük.

A sorozat azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a 16-17. század történésein, ismert személyiségein alapuló anime nem ritkaság, a 13. század és az itt bemutatott téma viszont nem olyasmi, amit sokszor lát az ember. Ha már felkeltette az érdeklődésemet, végig fenn is tartotta, egy izgalmas animét kaptam, és miután elkezdtem, az átlagos sorozatoknál jóval hamarabb végeztem vele. A történet alapvetően fikció, amely kitalált szereplők kalandjait mutatja be – mivel Tsushima egy nem túl jelentős sziget, távol Japán főbb szigeteitől, igen kevés történelmi forrás maradt fenn az 1274-es eseményekről, így az animén alapuló manga alkotója viszonylag szabad kezet kapott a történet megírásánál. Ennek ellenére amennyire meg tudtam ítélni, törekedett a korhűségre, mint az anyagi kultúrát illetően (Jinzaborou páncélzata pl. messze nem olyan fejlett, mint mondjuk a hadakozó fejedelemségek koráról szóló animékben látott páncélzatok), mind a szokásokat illetően. Külön örültem annak, hogy a támadó sereg nem arctalan barbár “masszaként” jelent meg, a történetben nem csak, hogy említésre került az a tény, hogy a mongol seregben a meghódított népekből származó katonák is harcoltak, hanem a nemzetiségek szerint felosztott seregtestek közötti kulturális és technológiai különbsége is szerepet kapott. Ha a mongol vezérek bemutatására nem is jutott annyi idő, mint a japán szereplőkére, annyit azért kaptak, hogy ne arctalan ellenségként, hanem személyiséggel bíró emberi lényekként tekinthessenek rájuk a nézők. A szereplőket illetően a hangsúly természetesen Tsushima védőire esett, Jinzaburou és Teruhi köré egy igen színes csapat gyűlt, különböző hátterű és motivációja emberek csoportja, ami segített elkerülni azt, hogy (a támadók minden brutális tette ellenére) a történet ne a minden pozitív emberi tulajdonságtól mentes idegenek és a tökéletes, makulátlan hazafiak konfliktusává legyen leegyszerűsítve.

Sajnos azért nem mindennel voltam elégedett: említettem, hogy a források foghíjassága miatt az író meglehetősen szabad kezet kapott, és ez a történet vége felé ahhoz vezetett, hogy túlzásba vitte az egyértelműen fiktív elemeket, ami miatt csökkent a realizmus érzése, egyre kevésbé volt jelen az „akár így is történhetett” hangulat. A másik fő problémám az volt, hogy Teruhi egy ígéretesnek induló, nagy felelősséget magával cipelő fiatal nőből és bátor íjászból egyre inkább egy egydimenziós, a főszereplő után kajtató tsunderévé silányodott.

Detective Conan: The Fist of Blue Sapphire

A tavaly a mozikba került Conan-film az első, amely külföldön játszódik: Szingapúrban egy helyi milliomos karatebajnokságot rendez, amelynek győztese egy, a világ legnagyobb zafírjával ékesített övet kap. Sonoko barátja, Makoto is indul a tornán, ahova természetesen a lány is elkíséri, Ran és Kogoro társaságában. Mivel Conannek  nincs útlevele, úgy tűnik, ő lemarad az utazásról, de Kaito Kid kijuttatja őt Japánból. A mestertolvajnak a mesterdetektív segítségére van szüksége, ugyanis valaki rá akar kenni egy – a karatetornával is kapcsolatban álló – véres gyilkosságot. Conan tehát nekilát az ügy felderítésének…

Bővebben…