The Sacred Blacksmith

Fantasyfölde jeles(?) lakóiról, Cecily Cambellről és Luke Ainsworthről már írtam itt és itt, de a korábbiak egy része további kifejtésre szorul, nem írtam ugyanis a második rész végén megjelenő új karakterről, Ariáról. Aria egy évtizedeket megélt, a szelet irányító misztikus kard, aki már számolatlan háborúban részt vett, ám a pusztítással, gyilkolással szembeni ellenszenve végig megmaradt, semmit sem szeretne jobban annál, hogy békés, nyugodt életet élhessen. Izé, amúgy jól vagyok: Aria ugyan tulajdonképpen egy kard, de képes emberi alakot ölteni: egy, a megélt életénél fiatalabb lány formáját. Ahogy az események egymásba folynak az anime során, Aria rájön, hogy nem ő az egyetlen a Démonkardoknak nevezett különleges erőkkel rendelkező fegyverek közül, aki képes emberi alakot ölteni (vannak olyan kardok is amelyek nem), és amikor lehetősége adódik rá, megpróbál a létrejöttükre, és a város melletti hegyben szunnyadó szörnyhöz, Valbanillhoz való kapcsolatukra  vonatkozó információkat kiszedni a többi Démonkardból.

A Blacksmithben inkább a szereplők a fontosak, nem annyira a cselekmény, így az anime inkább akkor indul be, akkor válik izgalmasabbá, amikor főszereplők múltját bemutató kirakós darabjai összeállnak, ez pedig a sorozat utolsó harmadára történik meg. Az első nyolc rész még könnyedebb hangvételű,  bár vannak komolyabb harcok, de azért elég nagy hangsúly került a poénkodásra és a fanservice-re.Az ötödik és a hetedik rész nem kapcsolódik kimondottan szorosan a cselekményhez, bár rájuk lehet fogni, hogy kellettek egyes szereplők jellemfejlődéséhez, de azért a lényeget tekintve mégiscsak fillerek. Két résznyi filler pedig szerintem nem valami jó arány egy 12 részes sorozatban.

A fentiek tekintetében fekete pontot érdemel tőlem az, hogy a széria nagyobb részében a címszereplő Szent Fegyverkovács, Luke eléggé háttérbe szorul és Cecily az egyedüli főszereplő.

Az első nyolc rész visszatérő gegje az egyes szereplők Cicily bájain való poénkodása, csak a hatodik részből hiányzik. A nyolcadik rész végén elsütött búcsúpoén és a fiatalabb mellékszereplők távozása jelzi, hogy a Blacksmith hangulata innentől megváltozik, az utolsó 5 rész sokkal komolyabb, és véleményem szerint jobb is.

Luke megkapja azt az időt a képernyőn, amire szüksége van ahhoz, hogy ne csak egy tehetséges, de beképzelt és barátságtalan tuskónak tűnjön.  Fény derül a korábbi életére, jelenlegi céljára, megtudhatjuk, mi alakította személyiségét olyanná amilyen. Cecily viszont folyamatosan fejlődik a sorozat  során, nagyszájú kezdőből saját gyengeségeivel tisztában lévő, tapasztaltabb, ám még mindig  elhivatott, lelkes (és sokat beszélő) lovaggá válik.

6/10

Advertisements

The Sacred Blacksmith” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én még a 8.résznél tartok de nekem nem tetszik. Persze azt halottam hogy az utolsó részek jobbak lesznek, remélem is.

  2. Szerintem több rész kellett volna ennek a sorozatnak, hogy kihozzanak belőle valami értelmeset… na mindegy, ez van :D. Majd belelesek a mangába is, hátha az jobb^^.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s