Durarara!!

Ikebukuro. Ide, Tokió egyik élettel pezsgő, fiatalos negyedébe érkezik Ryugamine Mikado, aki gyerekkori barátja, Kida Masaomi hívására vidéki szülővárosuk helyett inkább egy itteni középiskolába jelentkezett. Az unalom évei után új életet szeretne kezdeni, izgalmakkal telit. Meg is kapja.

Már az ittléte első napján szembesül a hely különleges világával, amelybe a nézőket Mikadóval együtt vezeti be az anime:  a fiatalok bandákba verődnek, amelyek tagjai egyenruhaszerűen viselt azonos színű ruhadarabok által különböztetik meg egymást, egyesek kék, mások sárga cuccokkal – de a legtitkosabb, Mikado érkezésekor a legerősebbnek tartott banda, a Dollars a szokással szakítva nem várja el tagjaitól a megkülönböztető jelzést, a Dollars színe a “láthatatlan”. (Tagjai sem a hagyományos módon, az utcán szerveződnek, hanem egy internetes közösségi portálon, így az anonim tagok nagyobb szabadságot is élveznek. Vezetőjük sincs, az alapító-adminisztrátor nem tölt be parancsnoki funkciót.) A bandák mellett vannak mások is, akikre Masaomi felhívja Mikado figyelmét: a japán nyelvet erősen törő, nagydarab, de barátságos afrikai származású orosz szusiárus (rofl) Simon Brezsnyev vagy az Ikebukuro legerősebb emberének tartott, emberfeletti erejű és könnyen feldühíthető Heiwajima Shizuo, a szabadstílusú italautomata- és motor-dobálás koronázatlan királya. A város legnagyobb különlegességének azonban mégsem Shizuo számít, hanem az a ritkán megjelenő, éjfekete motorján közlekedő motoros, aki a pletykák szerint fej nélkül éli életét.

Mikado
Masaomi és Anri
Masaomi és Anri

Első iskolai napja is érdekesnek bizonyul, új osztálytársai közül rögtön megtetszik neki (és Masaominak is) egy Sonohara Anri nevű lány, ők hárman hamar barátságot kötnek, és innentől Mikado egyre jobban kezdi otthon érezni magát Ikebukuróban.

Azért írtam ennyit a karakterekről (és a helyszínről), mert valójában ők adják a Durarararara savát-borsát, ahogyan egymáshoz való viszonyuk vagy a véletlen hatására cselekedeteikkel néha hetekre meghatározzák a többiek vagy akár az egész a város életét. Ezt az is mutatja, hogy a sorozat első részeiből több ment el egy-egy, néha több szereplő jellemének, múltjának bemutatásával. Ez időnként unalmasnak tűnhet, de a mire a 24 részes széria a félidőhöz ér, már érthetővé válik, miért is volt ilyen hosszú a szereplőbemutatás. A bandák; Mikadóék; és a Celty Sturluson névre hallgató fejetlen motoros (aki valójában egy, a kelta mitológiából származó dullahan) története összefonódik és a szálakat a háttérben mesterien mozgató Orihara Izaya kezében.

Celty és Shizuo

A Durarara tulajdonképpen két részre oszlik, a 13. résszel új szereplők jelennek meg és a régiek közül is mások, addig kevesebb szerepet kapó karakterek válnak fontosabbá, újabb titkokra derül fény (a három barát mindegyikének van valami a múltjában amit igyekszik titkolni), és a természetfeletti vonal is gyarapodik.

A Durara hangulata, lüktető energiája, hamar magával ragadott, azokat a sorozat eleji részeket is élveztem, amelyek miatt más  animét talán halálra untam volna, sok szimpatikus szereplőt hamar megkedveltem (Shizuo, Celty, Mikado, Anri, és még többeket a  fentebb nem megnevezettek közül) – de még az egyáltalán nem szimpatikus Izayát is, olyan elragadtatással trollkodott mindenkit, hogy az nehézzé tette a megutálását, pedig jócskán volt a rovásán – és összességében azt mondhatnám, hogy az egésznek volt egy olyan, komolyságból és eltúlzott ökörködésből, összerakásra váró kirakósdarabokból  és remek szereplőkből kikevert hangulata, amely magával ragadja az embert, és folyton a következő epizódra való várakozást hozta elő.

Shizuo jelenetei garantáltan feldobják a hangulatot
Shizuo jelenetei garantáltan feldobják a hangulatot

Mondhatnám, de nem mondom, mert sajnos a készítők a 17. rész körül a középpontba húzták az egyik mellékszereplőt és ez a dobás a többiek háttérbe szorulása mellett az emo-szint növekedését is magával hozta. Emellett ismét lelassult a sorozat és több részt azzal  kellett összegeznem magamban, hogy “már megint alig történt valami”. (Az utolsó két részre azért szerencsére javult a helyzet.)  Ennek oka abban keresendő, hogy egy jelenleg nyolc kötetnél tartó regénysorozat első három kötetét húzták szét 24 részre. Egyébként már az említett  mellékszereplő->főszereplő váltás előtt is megmutatkozott, hogy a túlméretezett szereplőgárdával nem mindig tud mit kezdeni a stáb: volt olyan új karakter, akit betettek a 2. openingbe, de a 14. részen kívül csak az utolsó részben jelent meg, akkor is csak fél percre, egy másik tagot 2-3 rész után szintén elfelejtettek. Adjuk hozzá ehhez az első részek szintén nem nyaktörő sebességét és olyan animét kapunk, amely ha igényes animációjával, zenéjével és komplex történetével minőségi darabnak számít is, a sorozat (kezdete előtti és) közbeni várakozásoknak nem teljesen felelt meg.

7,5/10

(Ez most ennyire sikeredett, legközelebb igyekszem rövidebbre fogni a mondandómat.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s