Ezeket láttam mostanában

Mostanában ismét láttam pár olyan animét, amikről külön-külön nem tudnék érdemi hosszúságú bejegyzést gyártani, de azért pár sort mégis írnék róluk.

Aa! Megami-sama! Itsumo Futari de

OVA, 1 rész

2005-ben ismerkedtem meg az átlagos egyetemista és a földre szállt istennő történetével. Ha az eredeti OVA és a sorozat nem is vált a kedvenc animéim egyikévé, tetszettek, a második sorozatot pedig még jobbnak találtam. A 2007-es, kétrészes Tatakau Tsubasa  nem hagyott bennem különösebben mély nyomokat, de azért így se volt kétséges, hogy a 2011-es OVA most megjelent első részét meg fogom nézni.

A történet: Keiichi randira viszi Bellt egy vidámparkba, s emiatt a lány (öntudatlanul) az egész világot elárasztja boldogsággal. Ez azonban végső soron azt eredményezné, hogy az emberek többé már nem éreznék szükségesnek az istennők jelenlétét – ennek megakadályozása persze az istennők elemi érdeke, úgyhogy Urd és Skuld megpróbál tenni valamit…

Úgy tűnik, az elmúlt évek alatt nagyobbat változott az ízlésem, mint gondoltam. A Megami-sama karakterei közül már korábban is jobban kedveltem a mellékszereplőket, mint a két főszereplőt, de ez alkalommal Keiichi és Belldandy nemcsak, hogy untattak, de idegesítettek is kissé, a párbeszédeiket végig bugyutának és üresnek éreztem, ami azért jelentősen csökkentette a műsor élvezeti értékét. (Egyszer azért meg lehetett nézni.)

A grafika minőségében viszont nem csalódtam, és az opening ugyanúgy tetszik, ahogyan a korábbiak is tetszettek.


Durarara 25. rész

Anri és Mikado moziba mennek, hogy a film mellett megbeszéljék egymással az elmúlt időszak történéseit. Shizuo öccse, Kasuka egy tévéműsorban Ikebukuro legszebb párját keresi. Izaya ismét Shizuo idegesítésével tölti az idejét. Celty szeretné, ha a tévéműsor balhé nélkül végigmenne. Gondolom, nem kell mondanom, hogy a szálak összefonódnak.

Ebben az extra részben minden benne volt, amit a sorozatban szerettem, az őrült karakterek, a hangulat, az akció, emózás nélkül. (*Sóhaj.*) Bárcsak végig ilyen lett volna a sorozat. (*Könnybe lábadó szemek.*) Egyedül Izaya nindzsaképességeit találtam eltúlzottnak.

Dragon Ball: a nosztalgiaszint továbbra is 9000 felett van, minden részt végigvigyorgok (már amikor működik a szatellitünk.) Már nem is emlékeztem arra, hogy a Red Ribbon katonái mennyivel gyengébbek voltak Gokunál.

Dragon Ball Kai: a fentieket olvasva azt hiszem, senki nem fog meglepődni, hogy ez is tetszik. Sajnos azonban minden jónak vége szakad egyszer, a Kai esetében pedig ez hamarabb bekövetkezik, mint vártam: pár napja olvastam, hogy csak a Cell Saga végéig fog tartani.

(Mivel a téli szezon sorozataiból már úgyis csak pár rész van hátra, azokról majd akkor fogok értekezni, ha már véget értek.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s