Moshidora

Miután a Hodokubo Középiskola baseballcsapatának egyik menedzsere, Miyata Yuki kórházba kerül, legjobb barátnője, Kawashima Minami elvállalja, hogy helyettesítse Yukit a csapatban. Hogy képbe kerüljön feladatát illetően, vesz egy könyvet a menedzsmentről, de csak miután már kifizette, jön rá, hogy a könyvnek semmi köze a baseballhoz: a menedzsertudományok atyjának, Peter Druckernek az egyik könyvét vette meg, ami az üzleti életben való eligazodáshoz nyújt segítséget. Minami úgy dönt, hogy ha már egyszer megrövidítette a könyv miatt a zsebpénzét, megpróbálja hasznosítani azt, és elkezdi alkalmazni a csapaton az üzleti fogásokról olvasottakat, és célként kitűzi ki, hogy gatyába rázza a csapatot, és kijussanak a középiskolák országos bajnokságára. Az ide vezető út azonban rögös, mivel a csapat romokban hever: van olyan játékos, aki nem hajlandó együttműködni a társával, van, aki az edzővel nem áll szóba, az edzéseket pedig a legtöbben ellógják.

A Moshidora tipikus sporttörténetnek tűnhetne, amiben egy gyenge csapat összeszedi magát, és a legjobbak közé kerül – a sorozat különlegességét a menedzsment elveinek átültetése adja. Mindvégig érdekes volt, ahogyan Minami az első pillantásra a sporthoz használhatatlan könyv egy-egy tanácsát felhasználta az épp aktuális probléma megoldására, és ahogy a csapat (vagy annak egyik tagja) részről-részre fejlődött, előrelépett; a csapattagok bemutatására viszont juthatott volna több idő is, Minami és Yuki mellett csak néhány tag kapott jelentékenyebb időt a képernyőn, a kezdőcsapatból is többen voltak, akikről a nevükön kívül nem derült ki semmi. (Persze az is igaz, hogy ha a csapattagok több szerepet kaptak volna, az a történet, a menedzselés rovására ment volna – ebből a szempontból nézve végülis nem olyan rossz a helyzet.) Ha az első részek kissé talán lassúak is voltak, a történet iránti érdeklődést sikeresen megalapozták, és a későbbiekben, a fontosabb meccsek elérkeztével egyre izgalmasabbá vált a sorozat – az utolsó két rész pedig akkor is erős érzelmi hatást gyakorol, ha nem 100%-ban kiszámíthatatlan a történet vége.

Pár szó a külsőségekről: a Moshidora grafikája sajnos nem hozta azt a szintet, amit a Production I.G. hozni szokott, bár csúnyán elrajzolt arcok nem voltak, de állóképek viszont elég sokszor előfordultak. A zene viszont nem volt rossz, az opening dallamának rézfúvósok által előadott változata hamar az ember fülébe mászik (de maga az opening se rossz, sőt!).

Úgy gondolom, hogy bár nem voltam mindennél megelégedve, egyszeri megtekintése mindenképpen ajánlom a Moshidorát.

(Egy apró tanács a baseballról nem sokat tudó nézők számára: ne legyetek olyan lusták, mint én, és a sorozat elkezdése előtt mindenképpen olvassatok egy kicsit utána a sport lényegének és szabályainak, mert különben időnként eléggé meg lehet zavarodni a meccsek alatt.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s