Michiko to Hatchin

Történetünk egy Brazíliára emlékeztető, fiktív országban játszódik. Az egyik főszereplő egy kilencéves árva lány, Hana, aki egy pap családjával él, annak fogadott lányaként. Az élete nem túl vidám, a keresztényi erkölcsöket nem kifogástalanul gyakorló atya csak a lány neveléséért járó segélyért fogadta be őt, amit nem is titkol. Hana gyakran álmodozik arról, hogy egyszer majd jön érte valaki, aki elviszi innen, egy boldogabb élet felé. Álma egy nap valóra válik: az ablakon át egy robogó, rajta egy ismeretlen nővel érkezik Hanáék reggelizőasztalára. A jövevény, Michiko Malandro pár napja szökött meg egy szigorúan őrzött börtönből, és miután kirabolt egy bankot és eltulajdonította a robogót, egyből Hanáért indult, hogy együtt megkeressék a kislány apját, aki Michiko nagy szerelme is volt: Hiroshi Morenost. A nevelők ellenállásától nem zavartatva el is indulnak kettesben, és Hana – új pótanyja számára csak Hatchin – hamarosan rájön, hogy Michiko ugyan egy faragatlan, bunkó ex-maffiatag, aki szinte minden problémát erőszakkal próbál megoldani, de Pedro atyánál és családjánál még ő is jobb.

Legjobb belépő ever?


22 részen át tartó utazásuk során egyre-másra jelentkeznek különböző problémák: nem elég, hogy az árvaházban felnőtt Michikónak fogalma sincs, hogyan kell egy gyerekkel bánni, és hogy az őt üldöző rendőrcsapat élén gyerekkori legjobb barátnője, Atsuko Jackson áll de az eleinte egymással vívott vitáik mellett (amelyekből egyértelműen kiderül, hogy kettejük közül mentálisan Hatchin a felnőtt), hajlamosak belefutni az útjukba eső városok gengsztereibe, bűnbandáiba. A helyzet még rosszabbra fordul, amikor megtudják, hogy Hiroshit nem csak ők keresik, hanem Michiko volt bandája, a Monstro is. A Monstro fejesei, Satoshi Batista és Shinsuke Rodriguez pedig nem szerepelnének egy Bud Spencer-Terence Hill filmben…

Az első két rész alapján azt vártam, hogy a Michiko to Hatchin egy könnyed kalandsorozat lesz, ami főleg arról szól, hogyan tesz lóvá mindenkit egy kevés ruhát viselő kemény csajszi, de a sorozat hamar más, komorabb irányba terelődött. Hatchin és Michiko utazása során főleg szegényekkel kerül kapcsolatba, akik remények nélkül élik életüket, bűnözőként egy időre felemelkedhetnek, de közülük nem sokaknak adatik meg a hosszú élet… A kezdeti látszat a két főszereplőt illetően is csalókának bizonyul, a sorozat igazi sztárja bizony nem Michiko, hanem Hatchin: az eleinte zárkózott lány lassacskán megnyílik és megmutatja, hogy tud  ugyanolyan elszánt és határozott lenni, mint nevelőanyja – és emellett általában kettejük közül ő viselkedik érettebben. Kettejük kapcsolata, a két különböző személyiség között lassan kialakuló anya-gyerek kapcsolat adja a sorozat sava-borsát.

A sorozat epizódjai alapvetően két kategóriára oszthatók: a történetet tovább vivőkre, és azokra, amikor útjuk közben megpihennek egy városban, (ahol időnként szintén valami balhéba keverednek). Ezt a második típust éreztem a sorozat nagy gyengéjének: a legtöbb ilyen rész meglehetősen unalmas. Elvileg a személyiségfejlődést szolgálnák, de ez nem teljesen igaz – pl. Hana ezekben nem egyszer bajba keveri magát, pedig egy idő után már elvárná tőle a néző, hogy tanuljon a korábbi esetekből és ne mászkáljon egyedül a veszélyes környékeken – úgyhogy már-már fillernek is tekinthetőek.

A Michiko to Hatchin nem olyan anime, amit örök klasszikusnak neveznék, de érdekes színfolt, ha valaki unja már az iskolás témát (és nem zavarja a maffiatörténetekben jelen lévő erőszak), bátran tegyen vele egy próbát.

7,5/10

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s