Record of Lodoss War

(A múlt héten elkapott a nézzünk valami régi animét-láz, úgyhogy sort kerítettem erre a 13 részes OVA-sorozatra, amivel évek óta úgy voltam, hogy egyszer meg kellene már nézni.)

Lodoss szigete réges-régen, a Teremtés és a Sötétség istennőinek csatája során szakadt le egy kontinensről, majd ezután több kisebb királyság is kialakult, amelyek uralkodói közül valaki időről-időre megpróbálja saját hatalma alá vonni az egész szigetet. Történetünk kezdetekor épp Marmo császára, Beld indított hadjáratot, s tehetséges hadvezére, Ashram, valamint nagy tudású varázslói, Karla és Wagnard segítségével különösebb nehézségek nélkül halad a hódítással. A helyzet komolyságát látván Valis királya egy kis csapatot a világtól elzárkózva élő bölcs Worthoz küld tanácsért. E csapat tagja történetünk főhőse, az ifjú, lovagi babérokra törő Parn, valamint Deedlit, egy elflány, Etoh, egy fiatal pap, a varázsló Slayn, a törpe Ghim, s utolsóként a tolvaj Woodchuck csatlakozik hozzájuk. Ötük személyiségét egész jól felvázolták a sorozat alatt (bár nem tiltakoztam volna, ha a jellemrajzra a meglévőnél több idő jut), viszont Woodchuckkal érezhetően nem tudtak mit kezdeni a készítők. (Erről jut eszembe: az egyik részben az éppen lovagló csapatot távolról figyelő zsoldosok a viseletük alapján próbálták kitalálni a tagok foglalkozását és egyikük Woodchuck ruházatából megállapította, hogy a fickó biztos tolvaj. He? Gondolom ennek köze lehet ahhoz, hogy az anime szerepjáték alapján készült, de ez akkor is elég furcsa jelenet volt.)

Adott tehát egy klasszikus fantasy környezet, hősökkel, varázslattal, szörnyekkel, sárkányokkal, valamint egymást követő csatákkal, amelyekben ezek a különböző lények egymásnak esnek. Az AniDB “epic battles” címkéje miatt igencsak magas elvárással ültem le a sorozat elé, de sajnos – főleg a sorozat első felében – csalódnom kellett, egyszerűen túl sok ütközet állt abból, hogy a Beld varázslói által irányított koboldok, trollok és egyéb monszták halomra ölték az ellenállásra képtelen emberek seregeit. A nyolcadik résztől kezdve már javult a helyzet (bár azon a jeleneten, amikor Ghim úgy dobta fejbe Leyliát a csatabárdjával, hogy annak semmi baja nem esett, csak a diadémja esett le a fejéről, kacarásznom kellett; rendben, egy fantasy-n nem követelem meg 100%-ig a realizmust, mondjuk azért törekedni lehetne rá), de igazán epikusnak csak az utolsó részt találtam. Arra viszont tényleg nem volt egy rossz szavam se.

Egy fecske persze sajnos nem csinál nyarat, úgyhogy ez csak 6/10.

Reklámok

Record of Lodoss War” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Egyik legrosszabb anime amit valaha láttam. : ( Lehet, hogy még a 6 pont is sok rá.
    Az egy érdekes karakter Woodchuck lett volna ha nem csinálnak belőle egy random gonoszt.

    • Szerintem még az is jobb lett volna, ha random gonoszt csinálnak belőle, mint az, hogy gyakorlatilag beszélő díszletté vált. (Lehet, hogy a történet folytatásában történt vele valami, de azt nem hiszem, hogy meg fogom nézni. Legalábbis mostanában nem.)

  2. Nem to’om, nekem bejött, bár az is igaz, hogy még valamikor az őskorban láttam utoljára (talán az első 10 látott animéim közt szerepel…). 😀

    Arra mindenesetre emlékszem, hogy Woodchuck-kal nagyon csúnyán elbántak, illetve arra is, hogy az éppen aktuális gonosz mindig valami sötét környezetben monologizált, a háttérben persze villámlott és az elmaradhatatlan gonosz kacaj is jelen volt. Klisééé! 😀

    Btw S;G-ről ugye te is írsz majd?

  3. Igen, a fő gonosz mindig CSAK monologizált. De fontos volt, hogy lehetőleg egy égő vár tetején tartsa meg a semmitmondó előadását.. és mindig a rész végén és gonoszan nézve.. Az összes többi szereplő meg valami random DnD karakter volt egy kis anime klisés beütéssel.
    Ilyenkor örülök neki, hogy alig emlékszem arra, hogy mi volt benne…

    Hogy poszthoz is hozzászóljak:
    Valószínűleg a light armor-ból állapíthatták meg, hogy Woodchuck egy tolvaj.. mert sem a papok, sem a harcosok nem viselnek olyat. Jobb ötletem nincs. : D

  4. Az ugyebár alap hogy a tolvajnak mindig sunyi feje van, a lovag mindig bátor és nemes, az elf mindig gyönyörű és a gonosz csakis egy magas sötéten jóképű alak lehet aki sokat monologizál és röhög.

    Ahhoz képest hogy anno menyire hájpolták amikor láttam (kb7-éve) akkor sem nyerte el igazán a tetszésem. A sorozat még roszabb a Legend os Cristania ova pedig mint az animék mind a Lodoss francise megcsúfolása.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s