Komoly, mondhatnám drámai (egy találó megjegyzés szerint “mély és érett”) történet hat barátról, akik közül az egyik lány, Menma meghal még gyerekkorában, ami után a másik 5 gyerek barátsága is szétesik. Évekkel később Menma szellemként visszatér Jintanhoz (a főszereplőhöz), hogy a fiú teljesítse egy kívánságát, amit Menma még halála előtt szeretett volna beteljesülve látni. A probléma csak az, hogy Menma már maga sem emlékszik, hogy mi is volt az a kívánság. Ennek ellenére Jintan úgy dönt, megpróbálja teljesíteni a lány kívánságát, és ehhez a másik négy barátjuk segítségét kéri, akik azóta külön utakat járnak. Ez nehezen indul, mivel Menmát csak Jintan látja, és a többiek nem akarják elhinni, hogy Menma valóban visszatért (igazság szerint maga Jintan is sokáig gondolkozik azon, hogy Menma szelleme valóban megjelent-e előtte, vagy csak ő őrült meg és képzeli azt, hogy a lány ott van vele), de lassacskán a Menma iránti érzéseik újra összehozzák a régi barátokat. Ez viszont egyben újra felszakítja a lelki sebeket, és egy idő után azokról is kiderül, hogy nem tudták feldolgozni a lány halálát, akikről első pillantásra úgy tűnik, hogy tovább tudtak lépni…
Az Ano Hana mind belcsín, mind külcsín szempontjából nagyszerű sorozat, tényleg sikerült jól ábrázolni a szereplőket, dilemmáikat, fejlődésüket, a grafikára sincs panaszom, csak két dologba tudnék belekötni, az egyik az, hogy a módszer, amivel Memna jelenlétéről a többiek is meggyőzödhettek, már jóval a bekövetkezés előtt jelen volt, így az egész részekkel korábban is megtörténhetett volna. A másik a finálé: a sorozat végét a készítők nagyon meghatóvá akarták tenni, de sajnos túlzásba estek, és az utolsó rész vége inkább giccses, mint megható. Azért így is az év egyik legjobb sorozata szerintem.
