Zetsuen no Tempest

ZnT

Csak március közepén kezdtem el nézni ezt az ősszel kezdődött animét, de sokkal jobban nézette magát, mint bármi, amit az elmúlt hónapokban láttam, úgyhogy még azelőtt beértem a sorozatot, mielőtt véget ért volna.

A tizenéves Mahiro (mostoha)húgát, Aikát meggyilkolják, de a rendőrség képtelen felderíteni az ügyet ezért Mahiro úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az ügyet, ő maga próbál meg rájönni arra, hogy ki ölte meg a lányt, hogy elkapja és megölje a gyilkost. Otthagyja az iskolát és a szülővárosát, senkinek nem mondja meg, hogy hova is ment. Pár hónappal Mahiro eltűnése után a fiú legjobb barátja, Yoshino meglátogatja Aika sírját, ekkor összetalálkozik egy titokzatos nővel, Evangeline-nel, aki pisztolyt szegez Yoshinóra és információkat akar kiszedni a fiúból arról, hogy hol lehet Mahiro (persze Yoshino nem tud semmiről). Yoshinót a hirtelen megjelenő Mahiro menti meg, akiről kiderül, hogy az igazság kiderítésének érdekében szövetségre lépett egy varázslólánnyal, és így talizmánok segítségével ő is képes varázsolni (pl. meg tudja állítani az Evangeline által kilőtt pisztolygolyókat) – ami azért is nagy szám, mert az, hogy vannak varázslásra képes emberek, titok, csak kevesen tudnak a létükről a világban.)

Mint kiderül, a varázslólányt, Hakazét a saját klánja árulta el és száműzte egy lakatlan szigetre: az őt eláruló rokona, Samon fel akar támasztani egy varázserejű fát, a Kivonulás Fáját – annak ellenére, hogy Hakaze klánja (aminek a lány a vezetője és legerősebb tagja) egy másik varázserejű fának, a Teremtés Fájának a szolgálója, a Teremtés fájától nyerik a varázserejüket. Hakaze szerint ha Samon sikerrel járni, olyan erő szabadulna el, ami elpusztíthatná a világot. Ennek megakadályozására Hakaze a lakatlan szigetről palackpostával útnak indított egy talizmánt, aminek segítségével kommunikálni tud másokkal, ezt a talizmánt találta meg Mahiro. Mahiro és Hakaze szövetséget kötöttek: a lány a varázserejét használva segít megtalálni Aika gyilkosát, Mahiro pedig cserébe megállítja Samont.
Yoshino, aki Mahiro tudta nélkül járt Aikával, s így maga is érdekelt a lány gyilkosának megtalálásában, csatlakozik Mahiróhoz, innentől együtt keresik a tettest és szállnak szembe Hakaze ellenségeivel.

Yoshino Mahiro Hakaze Aika Evangeline  SamonHanemura

A sorozat féltávjára elérve a e két probléma egyike megoldódik ugyan, de helyette egy új feladat jelenik meg a főszereplők előtt, valamint feltűnik – és azonnal fontos szerepet kap – egy új karakter, Hanemura Megumu, akiben nemrég manifesztálódott a Kivonulás Fájának varázsereje. A sorozat második fele hangulatában eltér az első felétől, eleinte kissé lassan halad, és a humor is sokkal nagyobb szerepet kap benne. Beletelt pár részbe, amíg az utóbbit megszoktam, de utána csak még szórakoztatóbb lett tőle a sorozat, volt több nagyon emlékezetes jelenet/poén.

A négy főszereplő, Yoshino, Mahiro, Hakaze és Aika mind nagyon érdekes személyiség, egyikük sem teljesen az, akinek első látszik: Mahiro hirtelenharagú és elég agresszív, de azért megvan a magához való esze. Yoshino első látásra Mahiro ellentéte: csendes, passzív és szinte sosem veszti el a hidegvérét. A látszólagos passzivitása és csendessége mögött azonban egy számító és célja eléréséért szükség esetén nem túl elegáns húzásokra is képes fiú bújik meg. Hakaze egy magabiztos, vagány lány, aki hiába lenne nagyon erős, de mivel a lakatlan szigetre száműzték, nem tudja használni az erejét (a klánja csak olyan helyeken képes varázsolni, ahol jelen vannak a civilizáció magasan fejlett termékei). Aika személyisége sokáig (mindvégig?) a sorozat egyik legnagyobb talánya: nagyon titokzatos lány, mind Mahiro, mind Yoshino úgy érzi, hogy sosem tudni igazán kiismerni őt. Aika, valamint a fiúk vele kapcsolatos emlékei annak ellenére fontos szerepet játszanak a sorozatban, hogy a lány már nem él.

De nemcsak a szereplők érdekesek, hanem a cselekmény is nagyon izgalmas. A csaták ugyan rövidek, de látványosak, de számomra igazán a rejtélyek feltárása teszi izgalmassá a Zetsuen no Tempestet: Samon és a fiúk „összecsapása” nem harc volt, hanem egy 3-4 részen át tartó vita volt többek között arról, hogy a Kivonulás Fájának feltámasztása valóban elpusztíthatná-e a Földet. Sok manipulálás, blöffölés, egymás átverése: a sorozat hangulata ebben a tekintetben némileg a Spiralra és a Death Note-ra emlékeztet. (Nem véletlenül: a Tempest mangája a Spiral mangakájának az új munkája.)

Zetsuen no Tempest - 10_5 Zetsuen no Tempest - 03_1 Zetsuen no Tempest - 14_2 Zetsuen no Tempest - 17_1Zetsuen no Tempest - 18_6

Azért voltak olyan elemek is amik nem tetszettek annyira: a sorozat folyamán Evangeline felvázolt egy elméletet a fák esetleges származásáról – na, ezt teljesen elfelejtették a végére. (Igaz, ez a szál sosem kapott igazán fontos szerepet.)  A sorozat második felének az elején a hangulatban bekövetkezett váltás talán túl hirtelen volt, a megszokása eltarthat egy darabig. Az utolsó résszel kapcsolatban felemásak az érzéseim: a Végső Csatát meglepően hamar lezavarták – viszont cserébe kaptunk egy rendes epilógust, nemcsak annyi volt, hogy “legyőztük az ellenséget, most már jöhet a stáblista”.

A grafikát illetően kitett magáért a Bones, bár a karakterdizájnt illetően vannak érdekességek:  a Zetsuen no Tempestnél is előjött az manapság nem ritka jelenség, hogy a stúdió egy alapvetően fiúknak szóló történetre a potenciális női nézők figyelmét a karakterdizájnnal próbálja felkelteni, ami egy-két fiúnál meglehetősen androgün külsőt eredményezett (pl. amikor először láttam képeket a sorozatból, Yoshinót lánynak néztem :D), de szerencsére a sorozat összességét nézve sikerült elérniük, hogy a (mindkét nembeli) nézők megragadására szolgáló fanservice alacsony szinten maradjon és ne menjen a történet rovására (szemben más, ebben kudarcot vallott animékkel – itt rád gondolok, K). Az openingek (mind a kettő) is nagyon jók lettek.

Még valami: a Zetsuen no Tempest történetét Shakespeare A vihar (The Tempest) című drámája inspirálta (ott is az az alaptörténet, hogy áruló rokonai egy lakatlan szigetre száműznek egy varázslót), és a szereplők nagy Shakespeare-rajongók: Aika és a fiúk folyton a Hamletből idéznek, volt, hogy egyikük rászólt a másikra, aki egy, a helyzetükhöz illőnek tartott idézetet mondott, hogy „Most ne a Hamletből idézz már, nem tudnál egy pozitív végkimenetelű Shakespeare-műből idézni?” 😀

Azt hiszem, elég régen írtam olyan bejegyzést, amiben annyit dicsértem volna egy animét, mint a Zetsuen no Tempestet, aminek meg is van az oka: hibái ellenére is ez a legjobb sorozat, amit a Steins Gate óta láttam.

9/10

Advertisements

Zetsuen no Tempest” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A hordós részekig hosszú évek óta először majdnem élveztem egy animét. Voltak karakterek, volt szöveg, és határozott, mégis rejtett irányba muatott a sztori. Ott aztán elkezdett leülni a hangulat a tököléssel, utána pedig a második felében az új szereplőkkel, a megjelenő SD-kel, az erőltetett szerelmi szállal, a kifordított kapcsolatokkal botladozni kezdett, a vége pedig csalódás, egyrészt mint befejezés, hisz az anime az elején komolyabb hangnemet ígért; másrészt mivel porba vágta Yoshino barátnőjéhez hűséges jellemét, pedig olyat animében azt hiszem még nem láttam. Aika miatt kezdtem el nézni, lévén külsőre egyik favorit típusom, ám hamar észrevettem, hogy személyiségre is ő a legszórakoztatóbb. Az időugrást követően jórészt ő viszi el a hátán a sorozatot.

    • “porba vágta Yoshino barátnőjéhez hűséges jellemét, pedig olyat animében azt hiszem még nem láttam”

      Ebben van valami, de szerintem egy idő után Yoshinónak képesnek kell lennie továbblépni, mégse gyászolhatja Aikát egész életében.

  2. Ez volt AZ Anime, ami a kezdetek kezdetétől lázban tudott tartani. Nagyon nagy deficitként éltem meg a sorozat közepén bekövetkezett pálfordulást, addig élvezhető (Samon szerencsétlenkedéseit leszámítva). Tetszett a logikája, a sok-sok rejtély, hogy a sztori rámutat arra: nem csak erővel, de ésszel is győzedelmeskedhetsz. Azt hiszem azért ez ritkaságszámba megy manapság (tényleg Spirál + Death Note). Plusz benefitje: rávett, hogy elolvassam/megnézzem/meghallgassam Shakespeare művét a fellelhető összes formában, annyira felcsigázott a sztori.
    Tényleg, ha a második felétől kezdve nem lenne annyira … tucat … szaga és megmarad a komolyság benne mindenféle szerelmi szál és nyál nélkül, akkor a tavalyi év nagy felfedezése lenne!
    (Első opening ettől függetlenül MP3ban ott figyel a lejátszón) 🙂

    • “Plusz benefitje: rávett, hogy elolvassam/megnézzem/meghallgassam Shakespeare művét a fellelhető összes formában, annyira felcsigázott a sztori.”

      Ez nálam is így történt. 😀

  3. Ez nálam is így alakult, bár csak a Vihart és egy öt-hat címes kötetet olvastam ki, benne a Hamlettel, meg a harmadik művel, ami szóba került még a Zetsuenben.

    Addig oké, hogy egész életében nem gyászolhatja Aikát, ám azt nem is szükséges tudni a nézőnek, hogy később, hogyan változik meg.
    Itt az anime végéről van szó, ahol meg sem fordulhatott volna a fejében, hogy a számára addig láthatóan közömbös Hanekawától akarjon valamit. Zavaróan erőltetett ez a pozitívnak beállított, valójában jellemvesztéssel járó fordulat, jókora ellentmondásban az anime szellemiségével. Pláne, hogy a nő is jócskán változott hátrányára a szezon második felében.
    Volak még egyéb problémáim is onnan, emiatt rendesen le is csúszott a jobbfajta animék közül.

    • “Pláne, hogy a nő is jócskán változott hátrányára a szezon második felében.”

      Az tény, hogy jócskán változott, de az, hogy hátrányára-e, már erősen szubjektív. 😀

  4. Nekem nagyon tetszett, a logikai csavarok csodálatosak voltak, ahogy a mondanivalója is 🙂 Bár a felénél ez a hírtelen hangulat váltás ez nem annyira jó pontja. Persze szeretem az ilyen hangulatú animéket is 😀 Csak szerintem kellemesebb lett volna, ha fokozatosan vezetik ezt fel, mert az anime elején kiindulunk egy alap, adott hangulattól, ami meghatározza az animét, persze ez nem megtiltott, hogy változzon, de ne ilyen hírtelen. O.o A grafika nálam egy nagyon jó pont, szép egyedi c: A főszereplők jelleme nagyon szépen kivan dolgozva, (Yoshino, Mahiro,Hakaze,Aika)ahogy írtad, nem azok akiknek először látszanak Yoshino és Mahiro barátsága nagyon szép. Nekem tetszik az, hogy nem bíznak, meg senki másban, csak egymásban szitu 😀 Az érzéseket valami csodálatos módon adja át :O 🙂 És én némi karakterfejlődést is véltem észrevenni ^.^ Az zenék nagyon jók és itt nem csak az openingekre és endingekre gondolok, ha nem az OST-kre is 😀 A Shakespeare idézetek, pedig nagyon hangulatosak 🙂 Gyakori, hogy hallgatgatom ezeket c: A hangulat váltásos cuccal lehet lehúztam, de csak elmondtam ezt az egyetlen egy hibáját. Az anime így is nagyon tetszett, egyik kedvencem lett 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s