Boldog Karácsonyt

kívánok mindenkinek!

Karácsony

Reklámok

Őszi sorozatok #1

Az őszi szezonból viszonylag sok sorozatba kezdtem bele, ezért úgy gondoltam, hogy a megszokottal ellentétben most nem egyenként fogok értekezni mindegyikről (egyébként nem is tudnék mindegyikről hosszasabban írni), hanem inkább 3-4 animéről írok egy-egy bejegyzésben, csoportokra osztva őket.

Először azokról a sorozatokról írtam, amiket pár rész után dobtam (hogy ha esetleg épp azon gondolkoznátok, hogy mit nézzetek a téli szünetben, akkor még időben elvehessem a kedveteket ezektől a cuccoktól :D). Lesz egy bejegyzés azokról a hosszabb animékről, amik nem érnek véget idén, hanem jövőre is menni fognak, és még egy a most véget érő sorozatokról.

Aoki Hagane no Arpeggio: Ars Nova

Arpeggio of Blue Steel - Ars Nova - 01_1ez a fickó mindig maszkban van

Ennyit láttam belőle: 3 rész.

Valamikor a jövőben: az emberiséget megtámadta egy idegen hajóhad, amely fejlett fegyverzetével messze felülmúlta a földi flottákat, és miután a tengerek veszélyessé váltak, az emberiség addig felépített világa  összeomlott, az országok közötti kommunikáció megszakadt és az egymástól elszigetelt közösségek és hadseregek kétségbeesetten küzdenek az ellen az ellenség ellen, amelyet titokzatossága miatt a Köd Flottájának neveztek el.

Chihaya Gunzou a haditengerészeti akadémia hallgatója, aki az évekkel korábban csatában  eltűnt apja nyomdokain haladva maga is harcolni akar a támadók ellen.  Egy nap a haditengerészet kikötőjében járva egy, az emberiség által elfogott, a köd Flottájához tartozó hajó, az I-401 közelébe kerül. A hajó öntudata (a sorozat zsargonjában “mentális modellje”), aki évekig visszautasította a haditengerészet azon próbálkozásait, hogy kapcsolatba lépjenek vele, megnyílik Gunzou előtt, és Gunzou  a mentális modell, Iona emberi alakot felvett megtestesülésével együtt felveszi a harcot a Köd Flottájának hajói ellen.

Ez eddig nem is hangzik olyan rosszul, ugye? A megvalósítás sajnos mégis csalódást keltő: az első részből mindjárt letörte a lelkesedésemet, amikor Iona (az Ezüstös Hajú Titokzatos Lányok képviselője) hosszasan azt fejtegette Gunzou-nak, hogy “azért létezem, hogy téged segítselek”. Éljen az önmegvalósítás! Hamarosan színre léptek az első ellenfelek is, ekkor kiderült, hogy a hajók mentális modellje mind moe leányzók, akik a harcok biztosítása mellett a fanservice-ről is gondoskodnak. Az emberi oldal szereplői sem mélyebbek: Gunzou bajtársairól (akiket még az akadémiáról ismer) a nevükön kívül az égvilágon semmit nem tudtunk meg, és a többi emberi szereplő se jobb: az Ellenszenves Katona és az Ellenszenves Politikus csak egyszerű klisék.

A harmadik rész után úgy éreztem, hogy ebből a sorozatból ennyi elég volt.

Galilei Donna

balról jobbra: Kazuki, Hozuki, HazukiGalilei Donna - 01_5

Ennyit láttam belőle: 7 rész.

Valamikor a jövőben: Galileo Galilei három egyenes ági leszármazottja, Hazuki, Kazuki és Hozuki Ferrari többé-kevésbé normális életet él: az egyetemista Hazuki jogásznak tanul (már amikor tanul, nem pedig piál), a tinédzser Kazuki esze azon jár, hogy hogyan kerülhetne közelebb a fiúhoz, akibe szerelmes, legfiatalabb, Hozuki, pedig a házuk pincéjében bütykölget. Egy nap azonban ismeretlenek támadnak rájuk, akik  elől csak nagy nehézséggel tudnak elmenekülni. Alig értek haza a rendőrségtől a feljelentés megtétele után, újabb támadás éri őket, ezúttal  a saját házukban ejtik foglyul a lányokat és a szüleiket. Hogy a helyzet még furcsább legyen: a támadók nem a korábbról ismert öltönyös gengszterek, hanem légikalózok, akik azért ejtették fogságba a családot, mert “Galileo Galilei örökségét” keresik rajtuk. A család azonban sosem hallott semmiféle örökségről, és ha Hozuki nem tud megszökni a kalózok elől, a család csúnya véget ért volna – de a kislány nem akármit bütykölgetett ám a pincében, hanem egy mecha-léghajót A léghajó ugyan egy elég furcsa, aranyhal-alakú járgány, de kellően fel van szerelve fegyverekkel, és ha az ember kalózok ellen harcol, ez a lényeg, nem igaz?

A nézőben persze ilyenkor felmerülhet az a kérdés, hogy egy 13 éves kislány honnan szerezhetett be géppuskát és rakétákat, de a sorozat elegánsan hanyagolja a kérdés megválaszolását. A sorozat folyamán sajnos még elég sok hasonló kérdés felmerült bennem: ha egy 13 éves kislány leesik az ötödik emeletről, hogyhogy nem törik el semmije? Hogyhogy három olasz lány nem ismer fel belülről egy templomot? Hogyan tudja valaki a hajfürtjeiben tartani a mobiltelefonját? Hogyan nem tűnik fel a lányoknak az, hogy egy állítólagos szövetségesük a szemük láttára és a fülük hallatára beszél úgy a(z egyik) főgonoszhoz, hogy abból nyilvánvalóvá válik: ők ketten közeli ismerősök?

Amikor felkerültek a netre az októberben induló sorozatok leírásai, már elsőre felkeltette a figyelmemet a sorozat – nemcsak a története tűnt érdekesnek, de az, hogy a Galilei Donna a noitaminA-projekt része, valószínűsítette, hogy érdekes sorozatot fogunk kapni  (még akkor is, ha az utóbbi években meg is kopott a noitaminA nimbusza). A fenti hülyeségek miatt azonban elég hamar csökkenni kezdett a sorozat iránti lelkesedésem, már a 4. rész végén elkezdtem azon gondolkozni, hogy biztosan akarom-e nézni ezt a cuccot, és mivel a következő három rész mindegyikében volt legalább egy orbitális hülyeség, a 7. rész után búcsút intettem Galileo Galilei leszármazottainak.

Coppelion

Coppelion - 04

CoppelionCoppelion - 03_4

Ennyit láttam belőle: 4 rész.

A szezon általam legjobban várt sorozata 2036-ban játszódik: egy pusztító háború során Tokiót porig rombolták, és a városban olyan erős az atomsugárzás, hogy a sugárzástól védett épületeken/bunkereken kívül csak védőöltözetben lehet ott tartózkodni. Legalábbis az átlagos embereknek: a pusztítás óta eltelt évek alatt a génmanipulációs kutatások elég magas szintet értek el ahhoz, hogy az újszülött csecsemők már immúnisak legyenek a sugárzásra. Amikor a hadsereg úgy látta, hogy a gyerekek már elég idősek ahhoz, hogy bevethetőek legyenek, egy három tizenévesből álló csapat Tokióba ment, hogy felderítse a város állapotát, és túlélőket keressen.

Adott tehát egy érdekes, poszt-apokaliptikus világ (a magára hagyott, a természet által lassan visszahódított Tokió és környezete határozottan jól nézett ki), adottak a magára hagyott város rejtélyei, és a szereplők: három olyan szereplő, akik nem teljesen véletlenül kerültek a történések közepébe, hanem a feladat ellátására kiképzést kapott katonák.

Eddig jól hangzik, igaz?

MUHAHA!

A sorozat komolyan vehetősége már mindjárt a legelején súlyos csapást kapott. Mit gondoltok, milyen felszereléssel küldték a lányokat a városba? Olyan bakancsban, amivel bármilyen terepen biztonságosan tudnak járni? Strapabíró nadrágban, ami megvédi őket a szögesdrótoktól és az egyéb sérülést  okozó tárgyaktól? Hasonlóan strapabíró kabátban? A katonaságban rendszeresített hátizsákokkal? Önvédelemre használható fegyverekkel? (Mint hamarosan kiderül, a városban nincs hiány csúnya bácsikból, nénikből, és agresszív farkasokból.) Egy frászt! A lányok felvették a hagyományos iskolai egyenruhájukat (miniszoknya+blézer), a lábukra húztak egy félcipőt és magukhoz vettek valami gagyi sporttáskát, oszt ennyi.

Az első rész (ahogy az fentiek alapján gondolom sejthető) egyáltalán nem győzött meg, de az alapsztori elég érdekes volt ahhoz, hogy hogy folytassam a sorozatot. A következő részeknek aztán elég hamar sikerült meggyőzniük valamiről: arról, hogy nemcsak a szereplők felszerelése nevetséges, hanem minden, ami hozzájuk kötődik. Nem emlékszem arra, hogy mikor láttam utoljára olyan animét, amit ennyire tönkrevágtak a főszereplők. A három lánynak, Ibarának, Aoinak és Taekónak ugyanis minden egyes részben sikerült valahogy bizonyította, hogy a küldetésre mentálisan teljesen alkalmatlanok. Ibara a trió egyetlen olyan tagja, aki bemutatta, hogy akcióhősnek egész jó, de már a legapróbb megjegyzésekre is felettébb látványos idegösszeomlást produkál, ami minden esetben komolyan gátolja  az aktuálisan végrehajtandó feladat elvégzését. Taeko valószínűleg azért került be a csapatba, mert az átlagosnál sokkal jobb látással rendelkezik – ez egyszer, egy kb. fél perces jelenetben hasznosnak is bizonyult. Egyébként nem sok vizet zavart, viszont ő is ugyanolyan hamar kikészül, mint Ibara. Aoi pedig… az általam megnézett négy rész alatt az égvilágon semmi nem derült arról, hogy Aoi mégis mi a fenéért került be a csapatba.  Semmilyen különleges képesség nincs, és egy komolytalan, nyafogós fruska, aki inkább csak hátráltatja a tulajdonképpeni munkát végző Ibarát. Továbbá… nekem semmi bajom nincs Hanazawa Kanával (a Zetsuen no Tempestben pl. ő is nagyot alakított), de sokban hozzájárult ahhoz, hogy Aoi ennyire irritáló legyen.

Összefoglalva: a Coppelion iskolapéldája annak, hogy egy érdekes ötletet hogyan lehet teljesen elrontani a kivitelezés során.