Ezeket láttam mostanában

Mostanában ismét láttam pár olyan animét, amikről külön-külön nem tudnék érdemi hosszúságú bejegyzést gyártani, de azért pár sort mégis írnék róluk.

Bővebben…

Reklámok

Durarara 11.

Az első rész óta nem írtam erről a sorozatról, de most eljött az ideje. Most nem szövegelnék sokat, úgyhogy jöjjön a lényeg: aki eddig még nem nézte, álljon neki!

Az egésznek van egy olyan, komolyságból és eltúlzott ökörködésből, összerakásra váró puzzledarabokból  és remek szereplőkből kikevert hangulata, amely magával ragadja az embert, és folyton a következő epizódra való várakozást hozza elő.

Talán furcsának tűnhet, hogy több olyan rész van, ami leginkább a szereplők bemutatásával telik el, de egyik sem unalmas, és ahogy az előző részekben összeállt az, ahogyan a karakterek egymáshoz kapcsolódnak, még egy szinttel emeli az élvezetet (ami nem lenne teljes, ha kimaradt volna azoknak a szereplőknek a bemutatása, aki mozgatják a cselekményt).

Tele van jó karakterekkel, jó a grafika, a zene, a cselekmény még mindig tele van megoldandó rejtélyekkel, elhallgatott múltakkal, úgyhogy most, hogy már tényleg beindult, nem hiszem, hogy lassulni fog a tempó a végéig!

Első látásra: Durara!!

A történet Tokió egyik leginkább élettel teli negyedében, Ikebukuróban játszódik, amit a 15 éves Ryugamine Mikado szemén keresztül mutat be a Durara!! első része. Mikado életében először jár Tokióban (felvették egy ikebukurói középiskolába) és már a metróállomáson tanácstalanná teszi a tömeg, de szerencséjére hamar megérkezik gyerekkori barátja, Kida Masaomi, aki elvállalta, hogy körbevezeti barátját a környéken. (Ő volt az is, aki rábeszélte Mikadót arra, hogy ne a szülővárosuk iskolájába jelentkezzen, hanem egy távolabbiba.)

Bővebben…