Rakudai Kishi no Cavalry

Bizonyos szempontból Mahouka light a sorozat: a főszereplő egy varázslóiskolába jár, a tehetségének mérése szerint a legrosszabbak közé tartozik, de hamar kiderül, hogy valójában a mérőrendszer nem megfelelő, és hősünk az iskola legjobbja és legokosabbja (az 5. részben a diáktársai már özönlenek hozzá, hogy tanítsa őket). Ehhez jön még hozzá, hogy főhősünket, Ikkit szinte az egész családja lenézni és megveti, csak húga szereti őt (de ő viszont nagyon).

A lényegi különbség az, hogy a főszereplő lány nem az említett testvér, hanem Stella, egy kis európai ország tsundere hercegnője, és kapcsolatuk alakulása is eltér a szokásos háremecchi light novelekben megszokottól. Már a 4. részben összejönnek, és ettől kezdve Stella a megszokott tsundere hülyeségeket is hanyagolja Ikkivel szemben. A viszonyuk alakulása a sorozat talán legnagyobb pozitívuma volt, azt hiszem nem csak számomra.

Rakudai Kishi no Cavalry - 09_1Rakudai Kishi no Cavalry - 04_1Rakudai Kishi no Cavalry - 02_1

Sajnos azért a klisék így se hiányoznak (pl. kretén, éretlen tanárnő) de legalább a harcok többsége egész szórakoztató. Az opening is kifejezetten jó lett, bár a sorozat hangulatához nem nagyon illik, túlságosan sötét lett. Apropó seté grafika: az anime számomra legrosszabb tulajdonsága volt a hangulatbeli csapkodás: időnként a komolyabb harcokhoz átváltottak egy sötétebb, kevés színt használó rajzstílusra, amivel sokkal komolyabbnak hatott a sorozat, majd pár perccel később már újra a light noveles gagyiságokat, pl. a viccesnek szánt, ám borzalmasan erőltetettre és humortalanra sikeredett imouto vs. tsundere veszekedéseket nyomják a képünkbe. Az utolsó két rész komolykodása meg sajnos különösen nem bírt meggyőzni,pláne úgy, hogy

az utolsó harcot egy perc alatt összecsapták, és off-screen ért véget.

5/10
Reklámok

Első látásra: Sakurako-san és One-Punch Man

Tavaly belefáradtam abba, hogy az egyes szezonok előtt kinézek magamnak pár érdekesnek tűnő sorozatot, amelyek nem elhanyagolható része végül alulmúlta az elvárásaimat, ezért idén csak kevés aktuálisan futó cuccot néztem. Most azonban úgy döntöttem, hogy mégis esélyt adok néhány újonnan induló animének.

Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru
Nos, elsőre megint sikerült egy olyan sorozatot kinéznem, ami leírás alapján nem tűnt rossznak, kész termékként viszont csalódást okozott.
Sakurako egy huszonéves úrihölgy, akinek hobbija a különféle csontok gyűjtése, és otthonában jelentős gyűjteménye van belőlük. Kedvelt tevékenységei közé tartozik, hogy a főszereplő, a középiskolás Shoutarou társaságában csontokat keressen a tengerparton, ennek során időnként holttestekre vagy emberi csontvázakra bukkannak. Sakurako nagyszerű elemző képességével nyomozónak is elmenne, sok olyan dolgot észrevesz a maradványokon, amit a helyi rendőrtiszt (aki első látásra még a Conan Megure felügyelőjénél is inkompetensebbnek tűnik) nem vesz észre.
A történet első látásra egy szokásos “excentrikus nyomozó és normális haverja” jellegű kriminek tűnne, de sajnos Sakurako esetében az író túlzásba esett (lásd még: “sose szabad fullba’ nyomni a kretént”). Sakurako seiyuuja, Itou Shizuka egy az egyben azt a hangszínt használja, amit a Jormungandban, és Sakurako meg Shoutarou kapcsolata is emlékeztet valamelyest Koko és Jonah kapcsolatára, de Sakurako talán még Kokónál is elborultabb: az egyik pillanatban elmélyülten csókolgat egy emberi koponyát vidéki kúriájában, pár perc múlva zsenialitásával porig alázza a rendőröket (igazából nem olyan zseniálisak az észrevételei, hanem csak a többi szereplő bamba), a  következőben pedig durcás kisgyerek módjára hisztizik amiatt, hogy a rendőrök nem engedik meg neki, hogy hazavigye egy gyilkosság áldozatává vált, betört fejű ember koponyáját.
Sajnos a főszereplő nem az anime egyetlen baja: Shoutarou narrátorként való szerepeltetését is meglehetősen ügyetlenül oldották meg: a rész elején percekig arról beszél, hogy a város, ahol él, mennyire unalmas és nyugodt – de ennek a szövegnek az égvilágon semmi köze nincs az epizódban történtekhez (és még akkor is túl szájbarágós volt ha esetleg későbbi történésekre akarna utalni ezzel), valamint később is voltak olyan béna megoldások, mint pl. amikor Sakurako házvezetőnője megjegyzi, hogy “Hogyishívják-san itt járt, és hozott egy kis ajándékot”, amire Narrátor-Shoutarou megjegyzi, hogy “egyébként Hogyishívják-san Sakurako-san nagynénje”.
1-2 részt még biztosan megnézek belőle, de többet aligha.

Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru - 01_4 Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru - 01_5 Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru - 01_6Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru - 01_7

One-Punch Man
Ez már szórakoztatóbb darab volt: egy világban, ahol az emberiséget mindennap szörnyek veszélyeztetik, egy átlagos fickó szuperhőssé akart válni, és célja eléréséért olyan keményen edzett, hogy még a haja is kihullott tőle. Sajnálatára azonban edzése túl sikeres lett: Saitama olyan erőssé vált, hogy bármilyen szörnyet el tud intézni egyetlen ütéssel (innen jön a sorozat címe), ami folyamatosan frusztrálja őt, hiszen mi értelme szuperhősnek lenni, ha nincsenek méltó ellenfelei, akikkel epikus csatákat vívhat?
Az első rész egész szórakoztató volt, ha nem is túl mély, kíváncsi vagyok, hogy mit tudnak kihozni egy ilyen történetből.

[Commie] One-Punch Man - 01 [D103C797].mkv_snapshot_01.38_[2015.10.08_21.33.03] [Commie] One-Punch Man - 01 [D103C797].mkv_snapshot_01.58_[2015.10.08_21.33.36] [Commie] One-Punch Man - 01 [D103C797].mkv_snapshot_02.08_[2015.10.08_21.33.51] [Commie] One-Punch Man - 01 [D103C797].mkv_snapshot_02.48_[2015.10.08_21.34.44] [Commie] One-Punch Man - 01 [D103C797].mkv_snapshot_02.52_[2015.10.08_21.34.57] [Commie] One-Punch Man - 01 [D103C797].mkv_snapshot_21.13_[2015.10.08_21.58.48]

Kiseijuu

Parasyte

Az emberiséget intelligens parazita élőlények támadják meg, melyek emberek agyába próbálnak meg beköltözni, hogy átvegyék az illető felett a hatalmat (akik megőrzik emberi alakjukat, de bármikor képesek csápos szörnyekké változni). Az emberekbe beköltözött paraziták ezután más emberek megevésével tartják fenn magukat, de az emberiség nem tud róluk (a paraziták áldozataivá vált emberek a hírekben csak mint titokzatos gyilkosságok áldozatai jelennek meg). A főszereplő Shinichibe is megpróbál beköltözni egy parazita, de Shinichi meg tudja akadályozni, hogy a támadó az agyába jusson, így a kis lény a fiú jobb kezében telepszik meg, és egy idő után Shinichi elnevezi őt Miginek (a migi szó magyarul “jobb”-at jelent). Shinichinek ezután el kell érnie, hogy ismerőseinek ne tűnjön fel a dolog (szerencséjére ez nem nehéz, mert Migi képes normális kéznek álcázni magát), és mivel a paraziták képesek megérezni egymás közelségét, egyre több másik parazitával találkoznak, akik általában ellenségesen viszonyulnak hozzájuk, és akiket le kell győzniük, hogy életben maradhassanak.

Parasyte - the maxim - 01_2 Parasyte - the maxim - 01_3 Parasyte - the maxim - 01_4 Parasyte - the maxim - 12_1Parasyte - the maxim - 22_1

De Shinichinek  nem csak a saját túléléséért folytatott küzdelmét, az ezzel járó rendszeres életveszélyt, és a saját emberségének esetleges elvesztéséhez kapcsolódó kételyeit kell  lelkileg feldolgoznia, hanem idővel azt is, hogy a hozzá közel állók is veszélybe kerülnek, és a tragédia nem mindig elkerülhető. Lelkitusája a Kiseijuu fontosabb alkotóelemei közé tartozik, az átéltek hatására a fiú  személyisége folyamatosan változik, a történet végére Shinichi már nem az az ember, akit az első részben megismertünk, vagy akit a sorozat közepén látunk. Társához hasonlóan Migi is hosszú utat jár be, ő sem marad az a szívtelen és csak a saját érdekeit figyelő lény, ami a Shinichibe való beköltözéskor volt. Sajnos azért nem minden karakter kapott ennyi figyelmet: a négy fontosabb női szereplő közül csak kettő volt igazán jellemes (kár, hogy ők nem kaptak túl nagy szerepet), míg a harmadik leginkább azzal vált hírhedtté a nézők között, hogy a sorozat első felét többnyire ugyanannak a mondatnak az ismételgetésével töltötte (“Te tényleg Izumi Shinichi-kun vagy?”), a negyedik pedig alighanem méltó lenne a Darwin-díjra. Ide tartozik még az is, hogy a szerelmi szál ritka gyengére sikeredett, az alkotóknak abszolút nem sikerült érzékeltetniük azt, hogy Shinichi és szíve hölgye tulajdonképpen miért is vonzódnak egymáshoz, miért is illenének össze (ellentétben pl. a pár bejegyzéssel korábban tárgyalt Gundam Build Fighters-szel).

Parasyte - the maxim - 12_3 Parasyte - the maxim - 12_4 Parasyte - the maxim - 12_6 Parasyte - the maxim - 15_1

A történet szinte végig izgalmas, ez az anime azok közé a sorozatok közé tartozik, amelyeknek sikerül annyira felkeltenie a néző érdeklődését, hogy egyszerre 4-5 részt, vagy még többet akarjon látni (még én is így voltam vele, pedig ez nálam elég ritka). Sajnos azonban pont az utolsó részeknél esett egy kicsit a színvonal, ami némileg azért csökkenti ennek az amúgy nagyon jó sorozatnak az értékét. De hogy valami pozitívval zárjam a mondókámat: a harcjelenetek minősége viszont az idő múlásával egyre javult: míg eleinte többnyire abból álltak, hogy az ellenségek egymás csapkodták a csápjaikkal, ahogy Shinichi és Migi egyre tapasztaltabbak lettek, a küzdelmek egyre kreatívabbá és ötletesebbé váltak.

7,5/10

Kuroko 3

Kuroko's_Basketball_3_-_54_3

A Kuroko harmadik szezonja a történet lezárása, amely az előző sorozatban elkezdődött torna elődöntőjével indul, hogy egy pár részen át tartó, a szereplők Teikou-beli múltját bemutató visszaemlékezés után végre a Végső Összecsapás következhessen (amelyet nem apróz el az anime: a meccs kilenc részen át zajlott).

Kuroko csapatának tehát még két mérkőzést kell megnyernie, hogy övék lehessen a hőn áhított kupa, de az egyik meccset egykori csapatkapitánya, a Csodák Generációjának vezére, a mindeddig legyőzhetetlen Akashi ellen kell játszaniuk.

Kuroko's Basketball 3 - 65_1Kuroko's_Basketball_3_-_57_1Kuroko's Basketball 3 - 67_1

Ahogy a történet haladt, már előző két szezonban is egyre több és több eltúlzott képesség jelent meg a játékosok fegyvertárában, ez a széria viszont már teljesen átment fantasy-be, és odáig jutott, hogy a hárompontos vonalról zsákoló, vagy a palánk magasságáig felugró játékosok még a sorozat kevésbé nevetséges dolgai közé tartoztak. Akashi, a végső ellenség, bocsánat, ellenfél, a képességei és a személyisége alapján már inkább tűnik Bleach-főgonosznak, mint középiskolás kosárlabdázónak. A legyőzhetetlensége, szövegei és túltápoltsága miatt szinte folyamatosan kapartam az arcomat – ahányszor csak megjelent és elkezdett a saját felsőbbrendűségéről beszélni, azonnal röhögni sírni támadt kedvem.
Szerencsére amikor nem Akashi van a fókuszban (és amikor nem a Barátság Erejéről papolnak a 9001. alkalommal), akkor a sorozat továbbra is egy izgalmas és élvezhető shounen.
6/10 (erős jóindulattal)

Új Dragon Ball-sorozat indul nyáron!

Másfél héttel az új DBZ-film mozikba kerülése után robbant a bomba: idén júliusban 18 év után új Dragon Ball-sorozat indul, amely Dragon Ball Chou néven fog futni Japánban (angol neve pedig Dragon Ball Super lesz).

Vegyesek az érzelmeim, nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e a hírnek. Az egyik szemem örül annak, hogy újra átélhetem azt az izgalmat, amit gyerekkoromban éreztem a sorozat nézésekor, a másik viszont sír: így a harminc felé közeledve már előre félek attól, az egészről ordítani fog, hogy a DBC (vagy DBS?) csak az eredeti történet kilencezer-sokadik rókabőrének a lehúzása. A cinikus énem azt mondja, hogy ebből simán a gyerekkori emlékek megcsúfolása lehet, és talán érdemesebb lenne kihagyni az egészet.

De ahogy magamat ismerem, biztosan nem fogom kibírni, hogy ne kezdjem el. 😀

(Itt olvastam a hírt.)