Tenkuu no Escaflowne, Violet Evergarden

Tenkuu no Escaflowne

Az Escaflowne a ’90-es évek egyik nagy, klasszikusként emlegetett fantasy-animéje, már évek óta terveztem, hogy egyszer meg kellene nézni, de végül csak nemrég kerítettem rá sort.

Hitomi egy jóstehetséggel rendelkező iskoláslány, akinek egy nap egy sárkánnyal viaskodó fiatal harcos látomása jelenik meg – és miután a látomás valósággá válik, a lány átkerül Gaeába, a világba, ahonnan a sárkány és az azzal harcoló Van érkeztek. Van Fanelia országának fiatal uralkodója, aki épp megkoronázására készül. A ceremóniát azonban megzavarja egy ellenséges támadás és Van hiába aktiválja a Fanelia királyai által használt (és a sorozat címét adó) Escaflowne névű óriásrobotját, nem tudja megakadályozni, hogy a Zaibach Birodalom hadserege elpusztítsa fővárosát. Innentől kezdve ő és Hitomi együtt menekülnek az ellenséges katonák elől, útjuk során újabb és újabb országokba eljutva, ahol hol barátokat szereznek, hol pedig ellenségekbe botlanak és közben megismerik Gaea múltjának titkait és rájönnek arra, mi Zaibach uralkodójának végső célja a hódításaival.

Az Escaflowne több különböző műfajt kever össze, méghozzá sikeresen, a fantasy jól vegyül el a mechával, a shounen animékben megszokott harcok pedig a shoujo sorozatokban előforduló szerelmi háromszöges lelki vívódásokkal, és a manapság divatos “a főhős átkerül egy másik világba” stílussal (azonban az ilyen stílusú mai sorozatokkal ellentétben mellőzi az otaku kliséhalmokat). Változatos szereplőgárdával rendelkezik, amelyben nem csak Hitomi és Van kap fontos szerepet.

A történet bemutatása szempontjából jelentős különbség van a sorozat első és második fele között, míg az első részekben egyenletesen, lépésről-lépésre ismerjük meg a világot, a sorozat második felében mélyebben elmerülünk Gaea múltjában és titkaiban,  de a történet csapongóbbá válik. Többször éreztem azt, hogy az aktuális történetszálra több időt is szánhattak volna, és néha zavaró volt, hogy egyes fontosabb szereplők néha részekre eltűntek. A negatívumokat azért ellensúlyozták a pozitívumok, így a sorozat mégsem okozott csalódást (még ha a legenda státuszt némileg túlzásnak is érzem).

Violet Evergarden

A téli szezon egyik legjobban várt sorozata, a Kyoto Animation idei nagy dobása.

Egy, az első világháború utáni Európához hasonló világban járunk. Violet egy titokzatos múltú, különleges képességű katonalány, egy igazi gyilkológép, aki mindenben az őrnagya parancsát követte. Bougainvillea őrnagy befogadta őt, és megpróbált emberi érzéseket kelteni a viselkedésében meglehetősen robotra emlékeztető, egyesek által nem is embernek tekintett Violetben. A háború utolsó csatájában azonban Violet súlyos sérüléseket szerzett, az őrnagy pedig eltűnt. A kórházból kikerülve Violet elfogadja Bougainvillea  egyik barátja, Hodgins ezredes ajánlatát, és beáll a hadseregtől kilépett Hodgins újonnan alapított cégébe gépírónőnek. Munkája nem könnyű, ugyanis feladata nem egyszerűen lediktált levelek megírása, hanem az, hogy az ügyfelek egyszerű szavaiból ő fogalmazzon elegáns irományokat, de mivel Violet  nem ismeri a békés civil életet, eleinte komoly kihívás elé állítja őt az ügyfelekkel való kommunikáció.

A történet során a kollégáival és ügyfeleivel való társalgásai során szerzett különféle élmények hatására a lány szép lassan elkezdi megszokni új környezetét és ahogyan egyre több érzelmeket fedez fel magában, egyre közelebb kerül ahhoz, hogy megértse az őrnagy egykor hozzá intézett szavát. (“Szeretlek.”)

Az anime tehát alapvetően Violet és az epizódszereplők kapcsolatára épül, így élvezhetősége erősen függ attól, hogy a nézőt mennyire fogja meg az aktuális epizódszereplő és az ő sztorija. Ami engem illet, sajnos ez csak mérsékelten sikerült: ugyan teljesen érthető, hogy egy olyan sorozatban, amely egy, a háborús szenvedések hatását magán viselő társadalomról szól, rendszeresek a lehangoló, szomorú történetek, de a túlzott egysíkúság idővel kiszámíthatóvá teszi az animét – volt olyan karakter, akivel kapcsolatban fél perccel a megjelenése után már biztos voltam, hogy nem fogja megérni a rész végét (és az epizód végére tényleg megölték), és így egyre nehezebben tudtam beleélni magam a történésekbe. (Egy ennyire epizodikus sorozatnak nem használ, ha a nézőt hidegen hagyják az epizódszereplők…) Vannak ugyan olyan részek, amelyek kitörnek az egyhangúságból (pl. a Violet háborús cselekedeteiről szólók), de sajnos nem elég, ahogy egy, a sorozatot pár rész után szüneteltető nézőtársam a sorozat háromnegyedénél kérdezte: “Történik benne valami, vagy továbbra is csak angstolás megy?” Apropó, Violet múltja: sajnos egyáltalán nem derült ki, hogy honnan származik a lány és mitől/hogyan vált szuperkatonává, remélem, hogy a folytatásban erről azért szó esik majd.

A grafika viszont tényleg gyönyörű, a Kyoto Animation ismét kitett magáért (nagyon sajnálom, hogy nem ők csinálják a Full Metal Panic IV-et…). Akinek egy animében a szép grafika vagy a drámai történetet a fontos, az próbát tehet a sorozattal.

 

Reklámok

Inuyashiki, Shingeki no Bahamut: Virgin Soul

Hosszú szünet után végre újra támadt egy kis időm és motivációm arra, hogy írjak pár sort, és terveim szerint nem ez lesz az utolsó bejegyzésem.

 

Inuyashiki

Inuyashiki Ichirou egy 58 éves irodai alkalmazott, akit mind munkatársai, mind saját családtagjai semmibe vesznek és levegőnek néznek. Előrehaladott állapotú rákja miatt már csak rövid ideje lenne hátra, amikor egy földönkívüli űrhajó kényszerleszállása során rajta landol, és Ichirou meghal. Az idegenek azonban nem szeretnék, ha nyoma maradna látogatásuknak: fejlett technológiájuk alkalmazásával robotot építenek belőle és újjáélesztik őt – Inuyashiki külsőleg nem változik meg, viszont ezentúl különleges képességekkel rendelkezik (és betegségéből is kigyógyul). Újonnan szerzett erejét arra használja, hogy másokon segítsen és életeket mentsen, az első négy részben különféle kalandokba bonyolódva.. Sajnos azonban volt még egy ember, aki a baleset elszenvedőjeként Inuyashikihez hasonló testi átváltozáson ment át, és ő az öreg teljes ellentéte: a fiatal Shishigami Hiro arra leginkább arra használja újonnan nyert képességeit, hogy találomra kiválasztott családokat öljön meg szórakozásból, és a bankautomaták meghackelésével pénzt vegyen ki mások számlájáról. A sorozat kétharmada arról szól, hogyan kutatnak egymás után, és hogyan próbálja meg Inuyashiki megállítani Shishigamit.

Az első részek során végig az volt az érzésem, hogy Inuyashiki azért keveredik random kalandokba, mert a manga szerzőjének nem volt hosszabb távú terve arra, hogy milyen történetet szeretne írni köré, és a idővel rájöttem, hogy a megérzésem nem csalt: hamarosan Shishigami vált a sorozat főszereplőjévé, és a címszereplő sokadrangú mellékkarakterré esett vissza. Shishigamival a szerző egy “a gyilkosoknak is vannak szeretteik, akik hatást tudnak gyakorolni rájuk” típusú történetet szeretett volna elmesélni, sajnos ennek az lett a vége, hogy Hiro időnként 180 fokos személyiségváltozáson ment keresztül. A képet tovább rontotta az epizódszereplők bántóan egyszerű ábrázolása (fiatalok=együttérzésre képtelen szörnyetegek), egy nézőtársaim megfogalmazásában: “a sorozat kifinomult, akár egy szájbarúgás”. Az utolsó két részben látott röhejes feleszmélések és pálfordulások  aztán végképp feltették a pontot az i-re.

(Legalább az opening fantáziadúsra sikeredett.)

Számomra az Inuyashiki őszi szezon egyik legjobban várt sorozata volt, végül az év csalódása lett.

 

Shingeki no Bahamut: Virgin Soul

10 évvel járunk a sorozat előzménye, a SnB Genesis után: az emberek, istenek és démonok vetélkedésében az emberek állnak nyerésre: Anatae királya, XVII. Charioce a démonok többségét vagy rabságba vetette, vagy rejtőzködésre kényszerítette, és sikeres hadjáratokat vezet az istenek ellen is.

Történetünk főszereplője, Nina Drango egy fiatal lány, aki azért érkezett Anatae fővárosába, hogy sikeres fejvadász váljon belőle, de egyelőre a törvényen kívüliek üldözése helyett még csak építkezéseken használja emberfeletti erejét. Hamarosan azonban megismerkedik a Charioce könyörtelen uralma ellen harcoló kevés démon egyikével, aki felismeri a lány különleges képességét, és ez az események olyan láncolatát indítja el, amely egyrészt cselekvésre készteti az előző sorozat, a Genesis főszereplőit is, másrészt hatással van az egész kontinens jövőjére.

Az anime külsőségeire nem volt panaszom,  a grafikája végig nagyon jó, a zene is jó és az openingek is egészen emlékezetesek és összességében végig lekötött a sorozat. A történetben és karakterábrázolásban viszont már vannak dolgok, amikbe nem tudok nem belekötni: az egyik Nina, aki akármilyen megrázó és kegyetlen eseménybe kerül is, nagyon sokáig ugyanolyan éretlen csitri marad, aki nem komolyodik meg az átéltek hatására. Egy másik szereplőnek alig van jelleme, szinte csak azért létezik, hogy mozgassa a cselekményt, egy harmadik pedig… róla spoilerek nélkül csak annyit mondanék, hogy mintha nem is ugyanaz az illető lenne a sorozat első ill. második felében, a sorozat végére a forgatókönyvíró gyakorlatilag megfeledkezett az első részekben véghezvitt tetteiről és így nem tudtam komolyan venni az utolsó részekben játszott szerepét.

A fenti negatívumok ellenére a Virgin Soul  azért mégis egy szórakoztató sorozat, amit minden fantasyrajongónak ajánlok.

Rakudai Kishi no Cavalry

Bizonyos szempontból Mahouka light a sorozat: a főszereplő egy varázslóiskolába jár, a tehetségének mérése szerint a legrosszabbak közé tartozik, de hamar kiderül, hogy valójában a mérőrendszer nem megfelelő, és hősünk az iskola legjobbja és legokosabbja (az 5. részben a diáktársai már özönlenek hozzá, hogy tanítsa őket). Ehhez jön még hozzá, hogy főhősünket, Ikkit szinte az egész családja lenézni és megveti, csak húga szereti őt (de ő viszont nagyon).

A lényegi különbség az, hogy a főszereplő lány nem az említett testvér, hanem Stella, egy kis európai ország tsundere hercegnője, és kapcsolatuk alakulása is eltér a szokásos háremecchi light novelekben megszokottól. Már a 4. részben összejönnek, és ettől kezdve Stella a megszokott tsundere hülyeségeket is hanyagolja Ikkivel szemben. A viszonyuk alakulása a sorozat talán legnagyobb pozitívuma volt, azt hiszem nem csak számomra.

Rakudai Kishi no Cavalry - 09_1Rakudai Kishi no Cavalry - 04_1Rakudai Kishi no Cavalry - 02_1

Sajnos azért a klisék így se hiányoznak (pl. kretén, éretlen tanárnő) de legalább a harcok többsége egész szórakoztató. Az opening is kifejezetten jó lett, bár a sorozat hangulatához nem nagyon illik, túlságosan sötét lett. Apropó seté grafika: az anime számomra legrosszabb tulajdonsága volt a hangulatbeli csapkodás: időnként a komolyabb harcokhoz átváltottak egy sötétebb, kevés színt használó rajzstílusra, amivel sokkal komolyabbnak hatott a sorozat, majd pár perccel később már újra a light noveles gagyiságokat, pl. a viccesnek szánt, ám borzalmasan erőltetettre és humortalanra sikeredett imouto vs. tsundere veszekedéseket nyomják a képünkbe. Az utolsó két rész komolykodása meg sajnos különösen nem bírt meggyőzni,pláne úgy, hogy

az utolsó harcot egy perc alatt összecsapták, és off-screen ért véget.

5/10

Amagi Brilliant Park & Sword Art Online II

Amagi Brilliant Park

Amagi

Kanye West Kanie Seiya jóképű, okos, és karizmatikus, amit tud is magáról, de akármilyen  öntelt is, még az ő arcáról is lefagy a mosoly, amikor egyik évfolyamtársnője, 50 Cent Sento Isuzu muskétát szorít a fejéhez, és közli vele, hogy a hétvégén randira mennek, és a fiú nagyon megbánja, hanem a megadott időben nem lesz a megadott helyen…

Bővebben…

Witch Craft Works

WCW8

Takamiya Honoka egy átlagos középiskolás* életét éli – amíg egy furcsa, ismeretlen lány robotnyulakból álló bandája meg nem támadja őt. A fiút egyik osztálytársnője, az iskola köztiszteletben álló “királynője”, Kagari Ayaka menti meg. Takamiya-kun világa ezzel a feje tetejére áll: Kagari nem csak azt közli vele, hogy boszorkányok márpedig vannak, hanem azt is, ő maga is valamilyen titokzatos és veszélyes erő birtokosa, és hogy Honoka zavarodottsága teljes legyen, a lány azt is kijelenti, hogy a fiú az ő “hercegnője”.

*mostanra valószínűleg ez a blogon előforduló leggyakoribb szókapcsolat

Honokának így hát meg kell ismerkednie a varázsvilággal, óvakodnia kell az üldözőitől, és persze közben arra is vigyáznia kell, hogy a környezetében élő muglik ne sejtsenek meg semmit az eltitkolt életéről. Szerencsére Kagari-san szinte mindig ott van mellette, és mivel a legerősebb boszorkányok közé tartozik, a legtöbb esetben könnyedén kihúzza őt a bajból. Ahogy telik-múlik az idő, nemcsak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hanem Takamiya-kun arról is egyre több dolgot megtud, hogy miért van szüksége a lány védelmére. A fejük felett pedig szép lassan sötét felhők kezdenek gyülekezni…

Bővebben…

Juuni Kokuki

JK6

Youko – vörös haját leszámítva – egy átlagos középiskolás. Egy átlagos iskolába jár, és átlagos osztályfelelősként megpróbál eleget tenni a körülötte lévők elvárásainak. Egy nap azonban egy ismeretlen férfi felbukkanásával mindez véget ér: Keiki úrnőjének nevezi a lányt, és azt állítja, Youkóért jött, hogy elvihesse őt oda, ahova a lány valóban tartozik. Mielőtt azonban mindent elmagyarázhatna, szörnyek támadnak az iskolára, és Youko két osztálytársával együtt egy másik világba teleportálódik. Amikor magához tér, teljesen egyedül van, és bár két barátját hamarosan megtalálja, de Keikit sehol sem lelik, így kénytelenek maguk rájönni arra, hogy hova kerültek, és hogy vajon mit akarhatott Keiki (és hogy ki is ő tulajdonképpen). Ez azonban nem egy egyszerű dolog, mert az ősi Kínára emlékeztető világ nem egy vendégmarasztaló hely – a vadonban óriási démonok vadásznak az arra tévedőkre, és a helyiek is ellenségesen fogadják a három jövevényt – akik közül valamiért csak Youko ért az ebben a világban élők nyelvén.

Miközben Youko megpróbál életben maradni, és legalább is keveset megtudni erről a sok meglepetést rejtő világról, amely 12 királyságból, plusz az istenek szolgáinak lakóhelyet nyújtó Hou-hegyből áll nemcsak a helyzetét gondolja át újra és újra, hanem eddigi életét is, az őt körülvevőkkel ápolt viszonyát, és végül saját korábbi viselkedését, jellemét is. A 45 epizód alatt Youko hosszú utat jár be, több változáson is átesik, míg megtalálja önmagát, és a sorozat végén már semmiben sem hasonlít arra a lányra, akit a történet elején megismertünk.

Bővebben…

Blood Lad

Blood Lad

A vámpír Staz kényelmesen éli életét a démonok világában: az erősebb démonok közé tartozva a több részre felosztott démonvilág egyik területének a vezetője, de a terület rendjének a fenntartását az alárendeltjeire bízza, hogy ő a hobbijának élhessen, és napjait animenézéssel és mangaolvasással tölthesse. Egy szép napon a bandája elkapnak valakit, akinek egyáltalán nem kellene a területükön lennie, az illető ugyanis egy ember, aki maga se tudja, hogyan, de valahogy átkerült a démonok világába. A territórium ura nagyon megörül ennek, főleg, amikor megtudja, hogy az illető ember egy japán lány, Fuyumi – végre valaki, akivel elbeszélgethet a mangákról és az animékről!

Eszmecseréjüket azonban megzavarja egy rivális démon, aki át akarja venni Staz helyét a territórium uraként, és az összecsapásuk nem várt fordulattal zárul, aminek hatására Fuyuminak a démonvilágban kell maradnia, Staz pedig eldönti, hogy segít a lánynak problémája megoldásában. Kalandjaik során kettejük felbukkanása sok más démont is cselekvésre késztet, és a különféle események hatásai végül még a démonok világának legmagasabb szintű vezetőiig is eljutnak.

StazFuyumi

“Első látásra a Blood Lad egy laza akció-fantasy-vígjátéknak tűnik, ami nem kerget a szórakoztatásnál komolyabb ambíciókat, abban viszont elég jó.” – írtam annak idején, és ebben nem is tévedtem. Staznak különféle démonokkal kell szembeszállnia, akik harcolós animétől elvárható módon különféle képességekkel és technikákkal rendelkeznek – de Staz is szinte bármikor elő tud húzni valami újat a tarsolyából. A bunyók gyorsak, nem húzzák őket a végletekig – igaz, egy csupán tíz rész hosszú sorozatnál ennek nem is lenne értelme. A poénkodás is végig megmarad Staz animés ismeretei helyenként még a harcok alatt is szolgáltatnak egy-két poént.

A szereplők összhangban vannak a sorozat hangulatával: szórakoztatóak, de nem túl mélyek, bár a sorozat végére némelyiküknél azért valamicske jellemfejlődés észrevehető. A két főszereplő közül egyértelműen Staz viszi el a hátán a sorozatot –  Fuyumi gyakorlatilag csak arra szolgál, hogy előrébb vigye a cselekményt, és hogy testhezálló és/vagy sokat mutató ruhákban mutatkozzon.

Blood Lad - 03_3Blood Lad - 07_1Blood Lad - 01v2_6Blood Lad - 06_1Blood Lad - 06_2

Még valami: a sorozat végére egyértelművé vált, hogy ez a 10 rész semmire sem volt elég:  a történet pont akkor kezdett el beindulni, amikor a sorozat véget ért. Fentebb azt írtam, hogy a különféle események hatásai végül még a démonok világának legmagasabb szintű vezetőiig is eljutnak – ez sajnos erőteljes szépítés, a sorozat végére megismerjük ugyan a démonok királyát, de az ő történetben játszott szerepével kapcsolatban csak annyit lehet mondani, hogy Valamikor Majd Történni Fog Valami. Az anime a tudtommal jelenleg 49. fejezetnél járó manga 30. fejezete körül ért véget, és mivel egy havonta megjelenő mangáról van szó, a folytatásra még várhatunk egy darabig. (Már ha lesz folytatás.)

A fenti negatívumok ellenére azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, hogy megnéztem a Blood Ladet, szórakoztató anime – de azért túl sokat nem várjunk tőle.

6/10