Ez egy összeesküvés! Ezek a japánok nem hagyják, hogy animenézés helyett a tanulmányaimmal foglalkozzak!
Satou Tatsuhiro agyát középiskolás korában egy felsőbbéves diáktársa alaposan megtömte összeesküvés-elméletekkel. Még évekkel később is eszébe jut a lány tanítása, ennek következtében jön rá valami hihetetlenre beszélő tévéje és hűtőszekrénye segítségével : a világot behálózza egy óriási összeesküvés, amely az NHK nevű szervezet műve. A következő pillanatban Satou Tatsuhiro felébredt a szomszédban lakó animeotaku által bömböltetett zenére.
Satou Tatsuhiro 22 éves, kibukott az egyetemről, az elmúlt három -majdnem négy – évben csak éjjel merészkedett ki az utcára, hogy megvegye az életben maradásához szükséges ennivalót és innivalót. Első egyetemi évében történt, hogy egy forró nyári napon úgy érezte, mindenki őt nézi, mindenki rajta nevet. Visszarohant a lakásába és magára zárta azt, ekkor vált hikikomorivá.
A sorozat egy olyan helyzetet mutat be, ami Japánban valós probléma: a társadalmi nyomást nem bíró fiatalok saját szobájukba való bezárkózása és társadalomból való kivonulása egyes kutatók szerint egymillió főt is érinthet.
De vissza az animéhez: még aznap, amikor Satou képzeletében megszületett a Nihon Hikikomori Kyokai (“Japán Hikikomori Szervezet”, melynek célja, hogy a média eszközeivel, pl. animékkel hikikomorikká tegyék az embereket), csengettek az ajtaján. Abbéli riadalmában, hogy az áramszolgáltatótól jöttek lekapcsolni az áramot, kinyitotta az ajtót. Szigorú arcú szakik helyett azonban egy aranyos fiatal lánnyal találta magát szembe, aki hittérítő nagynénjét segítette, ők ketten igyekszenek felhívni a lakosok figyelmét a kor egyik égető problémájára, a hikikomorik létére. Tatsuhiro fantáziája ismét beindul, azt képzeli, azért keresték fel őt, mert tudják róla, mert az egész környék tudja róla, hogy bezárkózva él, akaratlanul bevallja hikikomoriságát. (“Ugye nem hiszik azt, hogy már több, mint három éve bezárkózva élek? Ugye nem azt akarják mondani, hogy már majdnem egy éve nem szóltam senkihez?”)
A nap végére úgy dönt, elfogadja a lány, Nakahara Misaki által felajánlott segítséget és megpróbálja kikúrálni magát lelkibetegségéből. Ennek egyik első következménye, hogy végre átmegy a szomszédhoz panaszkodni a túl hangos zene miatt és örömmel konstatálja, hogy a szomszéd a kevés régi barátai egyike, Yamazaki Kaoru.
A Misakival eltöltött órák hatására Tatsuhiro egyre inkább úgy érzi, hogy a lány egy angyal, aki azért szállt a földre, hogy megváltsa őt hikikomoriságából, pedig – amint arra többször is emlékezteti önmagát – gyakorlatilag semmit sem tud Misaki-chanról: sem azt, hogy miért éppen neki akar segíteni, sem azt, hogy a lány honnan ismeri a lakcímét, telefonszámát, születési dátumát és egyéb személyes adatait…
Innentől kezdve Satou-kun egykori nyugodt hikikomori élete felgyorsul, miközben igyekszik visszaszokni a társadalomba, több szubkultúrát is megismer (eroge-játékosok, MMORPG-függők, öngyilkosságukat online megszervezők, stb.) mely néha segíti, néha hátráltatja kilábalását. Időről időre keresztezi útját Kashiwa Hitomi-senpai, az összeesküvés-hívő is, a régi szép időkre való közös visszaemlékezések pedig nem csak a konspirációk miatt kavarják fel főszereplőnk érzéseit…
Apropó érzések: ebben az animében minden fontosabb szereplő rendelkezik valamilyen lelki bajjal, még ha ez nem is látszik elsőre. Mindenkinek van egy traumája, ami besötétíti a múltját/jelenét/jövőjét és ezeknek megismerése, feloldása vagy fel nem oldása adja a sorozat vázát. Eleinte még jó adag fekete humorral tálalja a problémákat, ám egy idő után ez is elpárolog, ahogy a Satou-kun által átélt események lehangolósága egyre jobban akkumulálódik.
A Welcome to the NHK az elejétől a végéig magával ragadott, a karakterek és az események folyamatosan arra késztettek, hogy ha nem is megállás nélkül nézzem az animét, de több részt nézzek még annál, mint amekkora adag depresszióra szükségem lenne. 😛 Amibe bele tudok kötni, az az lenne, hogy néhol már túlzásnak éreztem egyes eseményeket, továbbá a grafika minősége is ingadozott az egyes részek között.
9/10
SaiyaGin Blogja 