Eszembe jutott, hogy erről még nem írtam, úgyhogy most pótlom az elmaradásomat.
A sorozat kezdete egyben Sawako második középiskolás évének kezdetét is jelenti, ami újdonságokat is hoz számára: az ülésrend megváltozása miatt Kazehaya-kun többé már nem ül mellette – a helyét egy új osztálytárs, Miura Kento veszi át. Az energikus, közvetlen, mindenkivel azonnal barátkozó, folyton beszélő Miura (Miyano Mamoru egy az egyben ugyanazt a stílust hozta, mint a Durararában) Sawako mellett szintén elvállalja az osztályfelelősi feladatot, és egyre több időt tölt a lánnyal. Eközben Sawako érzelmi válságba kerül, mert azt érzi, hogy az elültetéssel Kazehaya nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is távolabb került tőle (tudom, ez így leírva nagy ökörségnek hangzik, de Sawako karakterét figyelembe véve valamelyest érthető. …Amennyiben feltételezzük, hogy időközben amnéziás lett és elfelejtette az első sorozat végén történteket).
A Kimi ni Todoke második sorozatának első részei sajnos nem azt hozták, amit vártam tőlük: eltűntek az aranyos pillanatok, amiknek a helyét a szerencsétlenkedés és a szenvedés vette át. Sawako bénázásait még talán-talán meg lehetne érteni, de amikor már Kazehaya, a mindig magabiztos, mindenki által kedvelt Kazehaya is nekiállt bénázni, akkor már majdnem a falba vertem a fejemet. Miura pedig(akinél egy ideig nem tiszta, hogy pontosan mi is a célja), aki Kurumi helyét vette át annak a bizonyos matériának a keverésében, olyan professzionális trollnak bizonyult, hogy igen hamar sikerült ellenérzéseket kifejlesztenem irányába. Viszont legalább Yano-chin, Ryu és Pin továbbra is megbízhatóan szállították a poénokat, egy ideig szinte már csak az ő beszólásaik miatt néztem a sorozatot. Pinről egyébként kiderült, hogy időnként képes normális felnőttként is viselkedni. (A tisztesség kedvéért meg kell jegyeznem azt, hogy Miura betöltötte a neki jutott cselekménygyorsító szerepet, és azt is, hogy ezek a részek sem voltak annyira rosszak. Ha kimondottan drámát akartam volna nézni, lehet, hogy tetszettek volna, de hát az ember ugye nem azért néz Kimi ni Todokét, hogy folyamatos szenvedést lásson.)
A sorozat második felére végre összeszedik magukat a szereplők, ami azzal is jár, hogy visszatér a valódi Kimi ni Todoke hangulat, azok a jelenetek, amiket inkább látni kell, mint blogbejegyzésben olvasni róluk.
A grafikáról meg a zenéről/szinkronhangokról nem tudok sok mindent elmondani, ugyanolyan jók, mint voltak.
Ha az első sorozathoz nem is ér fel a folytatás, de mindenképpen ajánlom a megtekintését azoknak, akik szerették az elődöt, de valami miatt még nem kerítettek sort a KnT 2-re.
7/10
SaiyaGin Blogja 
Az első pár rész katasztrófa volt… olyan érzésem volt, mintha az első sorozat meg sem történt volna és mindent az elejéről kezdenének :S. Még jó, hogy a második felében tényleg összeszedték magukat.