A távoli jövőben, amikor az emberiség befejezte a galaxis bolygóinak benépesítését, függetlenségi háború tört ki a gyarmati státuszban lévő bolygók és uraik között, amelyben a kalózok a szakadárokat segítették az összecsapásokban. A lázadóknak sikerült elszabadulniuk korábbi uraiktól, és háborúban részt vevő kalózok/kalózhajók a segítségért cserébe engedélyt kaptak arra, hogy az idegen felségjelű hajók ellen legálisan kalózkodjanak – de ezt az engedélyt csak akkor tarthatják meg a kalózhajók, hogyha a kapitányuk halála esetén az új kapitány az előző kapitány leszármazottja.
Száz évvel később: egy önmagát átlagosnak képzelő, anyjával kettesben élő középiskolás lány, Marika megtudja az igazságot apjáról: az örege egy (űr)kalózhajó kapitánya volt, és most, hogy meghalt, egyetlen leszármazottjának, Marikának kell átvennie a parancsnokságot, mert különben ugrik a hajó kalózkodási engedélye. A lánynak választania kell: folytatja megszokott életét, vagy otthagyja az iskolát és felcsap kalóznak. Végül a harmadik megoldást választja: amíg le nem érettségizik, addig szabadidejében fog kalózkodni, és ha ezzel megvan, akkor fogja minden idejét a kalózkodással tölteni. Hajója, a Bentenmaru legénysége örömmel veszi a lány válaszát, és mivel egy hajónak néhány hetenként legalább egyszer kalózkodnia kell ahhoz, hogy ne veszítse el az engedélyét, nyomban neki is látnak Marika kiképzésének. Vigyázniuk kell azonban, mert a különböző rivális szervezetek közül nem mindenkinek tetszik az, hogy a Bentenmaru továbbra is működhet – és Marika új osztálytársa, a titokzatos Chiaki-chan is többet tud a kalózokról, mint egy átlagos tizenéves.
Az első rész alapján úgy tűnt, hogy egy régivágású sci-fi kalandsorozattal van dolgom, de sajnos pár részen belül kiderült, hogy tévedtem: az erre utaló első jel az volt, hogy már az első részekben nagy szerepet kaptak Marika iskolatársai (egy kalandos iskolai űrutazás alatt). Mivel Marika lányiskolába jár, ez a középiskolás lányok nagy tömegben történő megjelenésével járt – a sorozat pár rész után megkapta a Moe Pirates becenevet. Ami másik dolog (ami még jobban zavart) az volt, hogy elég hamar kiderült: a sorozat nem úgy értelmezi a kalózkodás fogalmát, ahogy én azt elképzeltem: a Bentenmaru legénysége inkább cirkuszosokra hasonlít, mint rablókra: a kalózokat a nagy luxusűrhajók bérlik fel, hogy az utasokat szórakoztassák azzal, hogy “rajtaüssenek” a hajón, és az utasokat megszabadítsák értékeiktől (amiket aztán a hajótársaságokkal szerződésben álló biztosítók megtérítenek). Ebből sajnos az következik, hogy a sorozat legtöbb része nem valami izgalmas; több rész olyan unalmas volt, hogy majd’ elaludtam rajtuk. Igazából csak azért nem dobtam a sorozatot a 10-15. rész körül, mert több szereplő, főleg a találékony, okos, kedves Marika és és az enyhén tsundere, több poént is szolgáltató Chiaki-chan elég szimpatikus volt ahhoz, hogy elnézegessem a kalandjaikat. Az utolsó néhány részre viszont egészen összekapta magát a sorozat, és tényleg olyan akciók voltak, amiket az ember elvárna egy nehézfegyverzettel felszerelt, páncélozott űrkalózhajókat felvonultató sorozattól. A történet végül nem zárult le, valamikor jön a folytatás, mozifilm formájában.
6/10
SaiyaGin Blogja 
Az eleje dög unalmas volt, a közepén egész megfogott a hangulata, a vége meg kicsit komolytalanara sikerült, hiába voltak menők az űr-ninjakalózok, és aranyos a Marika, Chiaki duett.
De ezek ellenére is jól szórakoztam a sorozaton, és a karakterek jók voltak.
Az eleje még lekötött, mert reménykedtem abban, hogy valami komolyabb dolog is lesz hamarosan, de a hercegnős történet nem tudott megfogni, a cosplayelő kalózlányok meg végképp nem. A végében meg már azt is értékeltem, hogy legalább VALAMI történt.