Először 2008 végén olvastam erről a sorozatról, másodszorra pár hónapja, akkor vettem fel a megnézendőim listájába (és az óév utolsó két hete alatt néztem meg, ez némileg mutatja az animenézési sebességemet).
Izumida Junichiro a tokiói rendőrség harmincas éveinek elején járó nyomozója, aki három munkatársával Yakushiji Ryoko főfelügyelő irányítása alá tartozik. Ryoko egy tehetséges, okos, magabiztos, gyönyörű nő, ráadásul Japán egyik legnagyobb biztonságtechnikai cégének az örökösnője, így határozott elképzelései vannak arról, hogyan viselkedjenek vele alárendeltjei. (Például privát ügyek elintézése céljából – értsd: fürdőruha-vásárlás – magával cipeli Izumidát munkaidő alatt.)
Viszont ha tényleg balhé van, akkor Yakushiji felügyelő mindig bemutatja, hogy tehetsége valódi, és nem csak a kapcsolatai miatt került magas posztra. Balhé pedig bőven van, mert Yakushiji felügyelő valósággal vonzza a természetfeletti és elsőre természetfelettinek tűnő ügyeket. Ezek a bűnügyek a sorozat első felében – az első eset kivételével – mindig egy rész alatt megoldódnak, de a sorozat második fele már nagyobb összefüggést mutat. Az utolsó öt rész viszont már egy összefüggő történetről szól (amely bizonyos szálakkal kapcsolódik a korábbiakhoz)
A sorozat komolyabb témákat feszeget a bűnügyek kapcsán (politikusok, rendőrök közti korrupció, stb.), de a humor is helyett kapott: Ryoko és Izumida-kun kettőse párbeszédeiben, Ryoko és riválisának, Muromachi főfelügyelőnőnek a rivalizálásában, de időnként helyzetkomikumokban is.
A két főszereplő közti érzelmek az anime során végig érezhetőek, de személyiségük -a nő büszkesége/magasan hordott orra nem engedi neki, hogy beismerje: szereti alárendeltjét, és a nő által “megnevelt” férfit főnöke személyiségének ismerete – megakadályozza őket abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.
Eddig minden szép és jó lenne, de sajnos nem mondhatom tökéletesnek a sorozatot. Ryoko hackerként és fegyverszakértőként is dolgozó tizenéves szolgálólányainak a sorozat-közepi megjelenésétől egyre több olyan jelenet volt, amit nem tudtam komolyan venni, többek között a Code Geass Wallzaku néven ismert jelenetét is még egy szinttel feljebb vitték (a lányok egy nehézgéppuska elől futottak el a falon való ugrándozás közben).
A másik problémát azzal éreztem, hogy a mellékszereplők kidolgozottsága hagyott maga után némi kívánnivalót. Az rendben lenne, ha csak annyi lenne a dolog, hogy a két főszereplő mellett eltörpül a jelentőségük, de a legtöbben nem is annyira szereplők, hanem inkább csak statiszták.
Mindent összevetve azért a Yakushiji Ryoko no Kaiki Jikenbo egy nagyon jó anime, amelynek ismeretlenségét egészen érthetetlennek tartom. Én csak ajánlani tudom!
8/10
SaiyaGin Blogja 