Sonoko nagybátyja, Jirokichi elhatározza, hogy most már végre tényleg elkapja Kaito Kidet és az újságok címoldalára kerül: a családi konszern által épp befejezett hiperszuper léghajót épp megfelelő helynek tartja arra, hogy csalétekként elhelyezzen rajta egy drága ékszert. Balszerencséjére azonban egy terroristacsoport ugyanekkor támad meg egy mikroorganizmusokat kutató tudományos intézetet és rabol el belőle veszélyes baktériumokat, s emiatt a nagybácsi ismét csak az újságok utolsó oldalaira kerül. A léghajó azonban felszáll, de – rettentő meglepő módon – az egyik kabinban megtalálják az egyik ellopott ampullát és hamarosan a terroristákről is kiderül, hogy van némi lerendezendő ügyük a hajó egyik utasával, így a Kid elleni meccs háttérbe szorul…
A 14. film némi újdonságot hoz Conan egész estés kalandjaiba: már évek óta jellemző, hogy a manga (és a sorozat) történeteivel ellentétben a filmek az akcióra koncentrálnak, és nem annyira a rejtélyekre, de a Lost Ship in the Sky ezt még egy lépéssel megtoldja: ez az első film, amelyben nem keresnek egy titokzatos sorozatgyilkost sem. Sőt, valójában egyetlen gyilkosság sem történik; rejtély és fordulat ugyan van, de inkább Conan McClane terroristaellenes küzdelmén van a hangsúly: ez a történet inkább akciófilm vagy thriller, mint krimi (de azért a humor sem hiányzik belőle). Unalomra és akcióhiányra nem is panaszkodhatunk (ahogy a grafikára sem), viszont… azt még lenyelem, hogy Conan Tony Hawk-szintű gördeszkás mutatványokat csinál miközben pisztollyal lőnek rá, de hogy egy állítólag tapasztalt zsoldos viszonylag közelről lőjön géppisztollyal a gyalogos Conanre és mégse találja el, azon már csak kínomban röhögtem.
A végére persze nem marad el a terroristák valódi céljának felfedése, de ezzel sem voltam teljesen megelégedve., a film utolsó 20 perce egy kicsit olyan volt, mintha a forgatókönyvíró rájött volna, hogy kellene még egy csavar, mert különben nem lesz elég hosszú a film. Utólag visszagondolva nem állíthatom, hogy ne lettek volna olyan utalások, amelyek a fináléra céloztak volna, de mégis kissé erőltetettnek éreztem a dolgot.
Egyszer azért érdemes megnézni, Kaito Kid rajongóinak pedig kötelező darab.
SaiyaGin Blogja 
😀 Hát igen. Conan tényleg “drágán adja az életét”, s hamár ennél tartunk, ez az egész ügy erősen hajazott “Az élet mindig drága” című film csavarára. Az mondjuk sokkal jobb volt, meg izgalmasabb is, de mindegy.
Annak örülök, hogy élvezhető volt azért a film, bár erősen szemet kell hunyni afelett, amiket említettél. S ez az első film, ahol tetszett Kid. Szerintem most volt igazi önmaga.
A film betétdala gyengébb lett az átlagnál.