A Gundam Build Fighters teljesen eltér a korábban tévéképernyőre került Gundam-szériáktól, és a Gundam-rajongókról és Gundam-makettekről szóló Gunpla Builders Beginning G OVA alapötletét viszi tovább. Amikor elkezdtem nézni, nem sokat vártam a sorozattól, de hamar megkedveltem, és már néhány rész után tudtam, hogy ez a sorozat az elmúlt időszak legpozitívabb meglepetése.
A közeljövőben: egy új technológia segítségével lehetővé vált, hogy a Gundam-maketteket mozgásra bírják, és a rajongók egy virtuális térben effektek segítségével valódi csatákat vívhassanak velük. A makettépítés és a velük való harc az egész világon népszerűvé vált, már évek óta rendeznek világbajnokságokat, ahol a világ legjobb makettépítői és legjobb reflexekkel rendelkező harcosai megküzdhetnek egymással.
Főszereplőnk, Sei egy igazi Gundam-fanatikus: betéve tudja a Gundam-történetek összes inkarnációját és az ezekben megjelenő összes Mobile Suitot. A családja egy makettboltot üzemeltet, és így Seinek minden lehetősége megvan arra, hogy jobbnál jobb maketteket építhessen – és tehetsége is van hozzá. A reflexei azonban nem valami jók, ezért úgy tűnik, le kell mondania arról, hogy a világ legjobb harcosai közé tartozó apja nyomdokaiba lépjen – amíg meg nem ismerkedik Reijivel. Reiji ugyan egy elég furcsa fiú (többek között azt állítja, hogy egy földönkívüli királyságból érkezett), aki még hírből sem ismeri azt, amit Japánban józan észnek hívnak, viszont a reflexei bámulatosak. A két fiú hamar összebarátkozik, és kettejük erősségeivel esélyük nyílik a világbajnokságra való kijutásra.
Amikor elkezdtem nézni a cuccot, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen, egy alapvetően a Gundam-makettek pofátlan reklámozásáról szól a sorozat ennyire élvezetes tud lenni. A Build Fighters mind történetében, mind hangulatában eltér a “hagyományos” Gundamektől, de a csaták és egyes szereplők segítségével megtalálta a módjait annak, hogy mégis hű maradjon az elmúlt évtizedekhez.
Célközönségét tekintve érdekes kettőség jellemi az animét: viszonylagos könnyedsége egyértelművé teszi, hogy az alkotók a sorozat egyik fő céljának tekintik azt, hogy a fiatalabbakat is bevonják a rajongói táborba,de szerencsére tisztában voltak azzal, hogy Gundam névvel nem csinálhatnak egy átlagos Pokémon/Beyblade/stb.-szerű merchandising animét, így a sorozat folyamán többször kitérnek a hasonló, valamilyen tárgyak vásárlására/gyűjtésére bátorító animék rákfenéire, ill. furcsaságára (miért jelent például élvezetet középkorú férfiak számára, hogy műanyag játékokat építsenek, Zeon-egyenruhába öltözve egymásnak eresszék ezeket a műanyag játékokat, és az egészet még komolyan is vegyék?), de arra is figyeltek, hogy a nosztalgiával (a UC-éra Mobile Suitjainak előtérbe helyezése, és a különféle utalásokkal) a veterán Gundam-rajongóknak is a kedvére tegyenek. (Ez persze azzal is jár, hogy minél jobban otthon van a néző a Gundam-metaverzumban, annál jobban fogja érteni és értékelni az utalásokat.)
Maguk az összecsapások egyébként teljesen ugyanúgy néznek ki, mint a “hagyományos” Gundamekben, és a Build Fighters ebből a szempontból sem hoz szégyent a Gundam névre. (Sőt, a GBF harcai talán jobban néztek ki, mint a Buddy Complex csatái.) Voltak olyan formabontóbb összecsapások is, amelyek stílusukban erősen emlékeztettek a G Gundam elborultabb dolgaira, az utolsó rész pedig egy igazán epikus, sokszereplős csata, az a fajta, amit az ember végig vigyorral az arcán néz.
A két főszereplő, Sei és Reiji hamar megkedvelhető, de a mellékszereplők között is sok a rokonszenves karakter – a sorozat legnépszerűbb arcai közül többen a riválisok közül kerültek ki: Aila, a szerethető tsundere, Fellini, a vicces olasz nőcsábász, Yuuki, az epikus háttérzenével bíró senpai, és itt van még Nils Nielsen, a kínai harcművészetekben otthonos fekete szamuráj is. (És akkor Ral-sant még nem is említettem.) Valóban sötét lelkületű szereplőből csak viszonylag kevés van (de ők azért a sorozat utolsó részeiben jócskán tettek azért, hogy sikeresen megutáltassák magukat a nézőkkel).
A lazább hangulatot a nagyszerű humor is elősegíti, a számos poén még élvezetesebbé teszi a sorozatot.
Sajnos azonban a Build Fighters világában sincs kolbászból a kerítés, egy-két negatívumot is meg kell említenem. A legtöbb kritika alighanem azért érheti a sorozatot, mert a második felében Sei és Reiji harca kedvenc fegyverük túlzásba vitt alkalmazásával főszereplőink több harcát is némileg repetitívvé tette . A másik dolog, ami egy idő után zavaróvá vált, az az volt, hogy egyes viszonylag fontos szereplők karakterizációja meglehetősen egysíkúra sikeredett.
A fentiek szerencsére a teljes sorozatot tekintve csak keveset vonnak le annak élvezeti értékéből, ezért úgy gondolom, hogy a Gundam Build Fightersnek ott a helye az elmúlt év/fél év legjobb sorozatai között.
8/10
SaiyaGin Blogja 